Valószínűleg mindannyian ugyanarra vágyunk, ha közönség elé állunk: igazi sikerre.
A közelmúltban személyesen éltem át ezt egy zenekarral és arra gondoltam, hogy a tapasztalatokat megosztom veled, mert hasznos lehet.
Történt ugyanis, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy vendég lehettem egy gyönyörű születésnapi ünnepségen.
Sőt, az igazat megvallva, valójában nem is vendég voltam, hanem műsorvezető-házigazda.
Ez egy igazán impozáns este volt, elsősorban két dolognak köszönhetően:
- Az ünnepelt hölgy igen nemes, kerek évfordulóhoz érkezett
- A férj nem csak fülig szerelmes belé, de igen gondos szervező is
Ez azt jelenti, hogy egy szolid, 120 fős ünnepség kerekedett, igazi dínom-dánom, ajándék hegyekkel, pazar lakomával és táncmulatsággal.
Ott voltam, tehát tanúsíthatom, hogy az este kérem tisztelettel mind az ünnepelt, mind a vendégek maximális megelégedésére zajlott.
Még azt is kijelenthetem, hogy az én dolgom mondhatni könnyű volt, hiszen a társaság is remek volt, és maga a program is, mégis volt valami, amit szeretnék kiemelnei, mint tanulságot a közönség előtti beszéddel kapcsolatban.
Volt a fellépők között egy banda.
Egy „mulattató zenekar”.
Hát ha egy szóval kellene leírnom őket, akkor azt mondanám…
Bocsánat.. nem tudom egy szóval leírni őket…
Mert az nyílvánvaló, hogy profik voltak, a szó szoros értelmében. De ez nem az a hideg, számító profizmus, ami néha az ember eszébe jut, ha ezt a szót hallja.
Szívből jövő, igazi ragyogás volt, amit csináltak, de mindezt olyan szakmai tökéletességgel és alázattal, hogy én csak néztem.
Bevallom, amellett, hogy magam is élveztem a játékukat, nem tudtam, nem szakmai szemmel nézni őket.
Had mondjak el róluk pár dolgot, amit érdemes megszívlelni:
- Mosoly az első pillanattól kezdve.
Abban a másodpercben, ahogy kiléptek a közönség elé, MINDEGYIKÜK arcán ott ült a mosoly. De nem az a kényszeredett műmosoly, amibe néha beleszaladunk, hanem az a belülről fakadó őszinte mosoly, amiből sugárzik, hogy ezek az emberek SZERETIK a közönséget, és szeretnek nekik játszani. (Azt hozzátenném, hogy nem a belépés pillanatában csattintották fel magukra a mosolyt, hanem már akkor is vígan kacarásztak magukban, amikor még senki nem látta őket!)
- Kapcsolatban a közönséggel.
Na, hát rájuk aztán nem lehet azt mondani, hogy hideg, távolságtartó sztárallűröket felvonultató bagázs lett volna! Az első pillanattól a közönséghez kommunikáltak. Megszólították az embereket, a szemükbe néztek, kacsintottak, visszamosolyogtak. Érdekes, hogy itt senki nem a hangszerébe merülve játszott, itt mindenki a hangszerén keresztül kommunikált az emberekkel. Érződött, hogy a dalokkal el akarnak valamit mondani, hogy érzést, gondolatot akarnak átadni.
- Játék szívből, igazán
Igen, nekik itt dolguk volt, ők itt felléptek, nekik szórakoztatni kellett a nagyérdeműt, és ezért bizonyára fizetést is kaptak. De ezek az emberek ÉLVEZTÉK, hogy játszhatnak. Benne volt szívük-lelkük a zenélésben! Legalább 5-6 alkalommal léptem oda a vezetőhöz, hogy a fülébe súgva koordináljam a következő eseményt, és jelezzem nekik, hogy esetleg belefér még egy szám stb. MINDEN alkalommal boldog vigyor volt a válasz és úgy húztak rá még egy pörgős számot az előzőkre, mintha erre vártak volna egész délután.
- A közönség bevonása
Hát náluk aztán volt tánc! Megmozgatták a nyugdíjasokat, táncra perdítették a kisgyerekeket és félkörbe állva körülöttük, derékban meghajolva húzták nekik a talpalávalót. Elérték a csendesebben üldögélőknél is, hogy legalább ültükben megmozduljon a testük, és ha ez megvolt, hát nem volt visszaút, elragadta őket a tánc. A vonatozásba úgy voltnak be mindenkit, hogy ha a MÁV ilyen járatokat indítana, hát mindenki azzal akarna utazni.
Őszinte csodálattal figyeltem őket és oldódtam fel magam is a játékosságukban!
Érdemes tanulni tőlük, ha bármikor is emberek előtt kell beszélned, ez a 4 kulcs elem jól jöhet:
- Mosoly az első pillanattól kezdve.
- Kapcsolatban a közönséggel.
- Játék szívből, igazán
- A közönség bevonása
Ha érdekel, hogyan lehet a közönséghez szóló előadást összeállítani, vedd meg és olvasd el a „Beszélj magabiztosan mások előtt” könyvet.