Meg szoktam kérdezni tréningen, hogy vajon egy konferencia előadójának mikortól kell odafigyelnie arra, hogy mit és hogyan csinál.

Van, aki erre azt mondja: „Hát onnantól, amikor elkezd beszélni!”

Pedig nem!

Képzeled csak el a helyzetet, a konferanszié azt mondja: „Fogadják szeretettel következő előadónkat…” és rámutat az oldalt várakozó előadóra. A 200 főnyi közönség pedig ettől a pillanattól kezdve már azt az embert figyeli, aki még meg sem szólalt, aki még csak most indul el, hogy fellépjen a színpadra és besétáljon középre.

De az a pár lépés, amit a színpadon megtesz, az vagy felépíti őt, mint embert és szakembert, vagy éppen leépíti. Az a pár lépés kulcsfontosságú, mert az első benyomást bizony nem lehet megismételni.

Jó, de akkor mire kell figyelni, amikor az ember egy ilyen helyzetben bevonul?

Például a lépések hosszára. Az, aki túl hosszúakat lép – gondolván, hogy ezzel majd tekintélyt szerez – inkább a mesebeli hétmérföldes csizmát idézi, és a mozgása hiteltelen lesz. Az, aki túl kicsit lép, az meg nem tűnik úgy, mint akire hallgatni kéne.

Egyébként van egy foglalkozás, vagy inkább hivatás, melynek képviselői jellemzően mindig kicsiket lépnek: a gésák.

Miért lépnek kicsit a gésák? Azért, mert szűk a szoknyájuk? Jó felvetés..

De ezek szerint Japánban van egy egész országra kiterjedő rettentő összeesküvés, mert valakik az összes gésa szoknyáját direkt ilyen szűkre varrják!

Neeeem..

Azért varrják szűkre a szoknyát, hogy a viselőik kicsiket lépjenek, ezzel is azt üzenve, hogy „Nem én vagyok a fontos, ne engem figyelj, én azért vagyok itt, hogy a szolgálatodra legyek.” Ez pedig nem az a kép, amit egy előadó szeretne magáról sugározni, miközben azt akarja elérni, hogy az előtte ülő 200 ember megtegye, amit mondd nekik.

Szóval, ha felkonferálnak, figyelj oda arra, hogy az a pár lépés, amíg bevonulsz középre a közönség elé, az magabiztos, stabil benyomást keltsen, többek között azáltal, hogy megfelelő hosszúságúak a lépéseid.

Ha többet akarsz tudni a nyilvánosság előtti beszéddel kapcsolatban, akkor olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

A címben említett három szám (55, 38, 7) egy felmérés eredménye.

Sok-sok évvel ezelőtt hallottam róla először és rettentően lelombozott. Az is igaz, hogy másik oldalról viszont sok mindenre magyarázatot adott. A felmérésben azt vizsgálták, hogy ha egy ember találkozik valakivel, és beszélgetnek egyet, akkor mi az, ami benyomásként elsősorban megmarad benne a másikról. Mire emlékszik róla, mi fejtett ki rá hatást stb.

Három területet néztek:

1. Megjelenés (Ruházat, testbeszéd, gesztusok, mimika)
2. Ahogyan beszél (Hangerő, hangszín stb.)
3. Amit mond (Vagyis maga a beszélgetés tartama, amiről beszélgettek.)

Százalékos arányt vizsgáltak, tehát ennek a három tényezőnek együttesen kellett kiadni a 100%-ot.

Íme, a lesújtó eredmény:

1. Megjelenés (Ruházat, testbeszéd, gesztusok, mimika) – 55%
2. Ahogyan beszél (Hangerő, hangszín stb.) – 38%
3. Amit mond (Vagyis maga a beszélgetés tartama, amiről beszélgettek.) – 7%

Ez azt jelenti, hogy a benyomások több, mint a fele a külsőről szólt, a megjelenésről, és a fennmaradó 45%-ban is ÖTSZÖR fontosabb volt az, hogy az ember HOGYAN mondta, amit mondott, mint az, hogy MIRŐL beszélt egyáltalán. Döbbenetes, hogy az emberi kommunikációban mindössze 7% jutott magára az értelemre, a gondolatra, amit átadunk a másiknak. Nyílván ez egy nagyon általános felmérés volt, tehát nem minden emberre és minden helyzetre igaz, de ettől még elgondolkodtató. Ugyanakkor választ ad arra is, hogy miért ilyen sok a vita és egyet nem értés, és miért van ilyen sok gondunk a világban. Ha egyszer nem is arra figyelünk, amit a másik mond, nem csoda, hogy elmegyünk egymás mellett.

Ez a felmérési eredmény a válasz arra, hogy miért úgy tanítják, hogy ha telefonálsz, akkor is mosolyogj! Hiszen az eszközeid felét, amivel hatást tudsz kiváltani, eleve elveszíted, mert a másik fél nem lát. De ha a hangod kedves és jó érzés téged hallgatni, jóval nagyobb eséllyel fogadják be amit mondasz. A közönség előtti beszédben nekünk ebből annyit kell értenünk, hogy hiába a jól összeállított előadás, hiába a zseniális gondolat, amit át akarsz adni, ha nem megfelelő a kiállás, a megjelenés, a gesztus stb., akkor az összhatás nem az lesz, amit el szeretnél érni!

Ha többet akarsz tudni a profi színpadi megjelenésről, olvad el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

Vannak olyan helyzetek és előadások, amikor az előadó súgógépet használ.

Erre vagy azért van szükség, mert nagyon fontos, hogy az eredeti szöveget tudja változtatás nélkül elmondani, vagy azért, mert olyan sok beszédet tart, hogy lehetetlenség volna előre felkészülnie mindegyikre.

Lehet, hogy a te életedben soha nem lesz rá szükség, hogy ilyen eszközt használj, de érdemes kicsit beszélni róla, mert a sima, hétköznapi helyzetekre vonatkoztatva is van tanulsága a súgógépnek.

Először is: igenis van olyan élethelyzet, sőt hivatás, ahol az ember a legjobb szándékkal sem tud annyi időt szánni az előzetes felkészülésre, hogy mindent pontosan úgy tanuljon be és gyakoroljon be, ahogy kellene, hogy élőben majd szépen, pontosan, tisztán adja át az előadás üzenetét.

Ilyenkor a súgógépen ott van a teljes szöveg szóról-szóra, amit a beszélőnek csak fel kell olvasnia. A háttérben pedig van egy technikus, aki a beszélő tempójához igazodva görgeti előre a szöveget a monitoron.

Az, hogy valaki súgógépet használ, nem egyenlő azzal, hogy élettelen, unalmas beszédet fog tartani!

Akkor van gond, ha az illető nem kényelmesen és profin használja a súgógépet. Mert akkor messziről süt róla, hogy küszködik azzal, hogy olvasni tudja a szöveget, és a teljes figyelme azon van, hogy valahogy tartsa a tempót és mindent felolvasson, amit ott lát maga előtt.

Lehet úgy felolvasni egy szöveget, hogy az mégis élő legyen és elérje a hallgatóságot. Ehhez az kell, hogy valóban gondolatokat akarjon átadni, ne csak szinte magának olvasson fel egy szöveget.

No meg az, hogy az előadó ne folyamatosan a monitort nézze, hanem sokszor nézzen fel, akár mondatok között is, legyen kapcsolatban és kontaktusban a közönséggel, reagálja le a reakciójukat stb.

Még egy utolsó apróság. Ha megfigyeled, a nagy tömegek előtt tartott beszédeknél többnyire két súgógép van a beszélő előtt két oldalt. Néha az egyikről olvas, néha a másikról. Tudod, miért? Mert így hol a bal oldalon lévő hallgatóság érzi úgy, hogy néha rájuk néz, hol a jobb oldalon lévő hallgatóság!

Még több ezer embernél is, (ahol képtelenség kivenni az egyes arcokat), még ott is fontos, hogy a közönségben ülő ember érezze, hogy a beszélő fenntartja vele a szemkontaktust!

A nyilvánosság előtti beszéd fontos szakmai titkairól szól a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyv. Olvasd el: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

Itt most nem arra gondolok, hogy szabad-e valótlanságokat mondani, olyan kijelentéseket tenni, amikről tudom, hogy nem igazak. Erre egyértelműen az a válasz, hogy NEM! Sok szempontból nem, de erről majd később.

Engem most az érdekel, hogy megtehetem-e, hogy mást mutatok, mint amit érzek?

Mondjuk, ha valakivel, vagy valakikkel beszélek. Hogy például belül majd szétvet az ideg, kívülről mégis megőrzöm a nyugalmamat.

Vagy mondjuk, éppen remek kedvem van, mégis kívülről úgy tűnik, mintha bánatos lennék. Magyarán kell-e nekem a többiek előtt valami mást mutatnom, mint ami bennem valójában van?

Egyszer egy képzésen erről beszéltünk, és volt egy hölgy, aki igen határozottan kijelentette, hogy ez átverés, és színjáték, és hazugság, és ilyet nem lehet csinálni, mert ez manipuláció!

Rendben, abban teljesen egyetértünk, hogy haszonlesés céljából megjátszani magunkat, direkt félrevezetni valakit, ez önző, és méltatlan dolog.

De had kérdezzek valamit. Ha meglátok egy gyereket, amint éppen sír, mert beütötte a kis lábát, nekem meg határtalan jókedvem van, akkor hogyan fordulok oda hozzá? Leguggolok, lendületesen hátba verem, és kacagva azt kérdezem: „Mi van kicsim, felborultál?” Nem hiszem.

Ilyenkor az ember ösztönösen igazodik a másik hangulati-érzelmi állapotához, saját maga is lelassul, kicsit csendesebbre vált és némi aggodalommal a hangjában kérdezi meg azt a gyereket, hogy mi történt.

Természetes reakció, hogy igazodunk a másik érzelmi állapotához, mert tudjuk, hogy így tudunk vele szót érteni. És ezt nem azért csináljuk, mert haszonlesők vagyunk, vagy át akarunk verni valakit, hanem azért, mert fordított esetben mi is ezt várnánk el, és mi magunk is akkor érezzük, hogy a másik tényleg megért minket, ha képes kicsit felvenni a mi nézőpontunkat, átérezni a mi hangulatunkat stb. Még akkor is, ha ő éppen akkor más tartományban tartózkodik.

No, ha az ember közönség előtt beszél, ugyanerre a képességre van szüksége! Igazodj egy kicsit a közönséghez és legyél képes felvenni azt a rezgést, amiben ők vannak.

Ha jól jönne némi plusz infó a a közönségre való hangolódásról, gesztusokról, mozgásról, akkor olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-maso

Még a rutinos beszélőknél is van egy standard hiba, amit hajlamosak elkövetni, ha nem profi nézőpontból gondolnak az előadásaikra.

Ez pedig a megjelenésük.

Ugyanis, van egy vagy több komplett szettjük, (az „Előadói szettek”), és bárhova is mennek, ugyanazt veszik fel minden alkalommal. Mondjuk egy sikeres, hatékonyságáról és kreativitásáról ismert cégvezető, aki rendszeresen tart előadást, bárhová is megy és bármiről is beszél, mindig elegáns öltönyeinek valamelyikét kapja magára, pazar selyem nyakkendővel, nyakkendőtűvel, bőrtalpú cipővel stb. Ez helyénvaló, ha hozzá hasonló cégvezetőkhöz megy előadni, akik ugyanígy öltöznek és ugyanezt várják el az előadótól.

De ha mondjuk melósok közé megy, akiknél bizalmat akar építeni, akkor is, így kéne megjelennie? Mit gondolnak az egyszerű melósok a skatulyából kilépő, címlapfotó tökéletességű ruhákban járó emberekről? Mennyire hiszik el róluk, hogy ezek a méregdrága autókban járó emberek MEGÉRTIK az ő problémáikat?

Vagy mondok mást.

Van egy igen sikeres építési vállalkozó barátom. Normális állapotában ő sok-sok millió forintokban gondolkodik, az egész térséget érintő gazdasági kérdések foglalkoztatják stb. Ugyanakkor azt is látja, hogy nagyon nehéz megfelelő szakembert találni, ezért igen bölcsen időről-időre elmegy a szakmunkásképző iskolákba, ott beszél kicsit a szakmáról, jövőről, pénzről, és a tehetséges fiatalokat elviszi magukhoz szakmai gyakorlatra és így tulajdonképpen kinevel magának leendő munkatársakat.

Na most kérdezlek téged. Ha egy jómódú cégvezető elmegy kőműves tanulókhoz beszélni, akkor hogyan öltözzön fel? Öltöny, nyakkendő, fényes cipő? Akkor fogják elfogadni? Nem hiszem…

Ha azt akarja, hogy ezek a fiatal srácok tényleg meghallgassák, akkor sokkal jobban teszi, ha felvesz egy vagány, de elegáns farmert, egy jó inggel mondjuk. Ebből most nekünk csak annyit kell eltanulnunk és megértenünk, hogy nem megyünk mindenhova automatikusan ugyanabban a ruhában, hanem még a megjelenést is érdemes az alakalomhoz és a hallgatósághoz igazítani!

Ha érdekel, hogy mi minden befolyásolhatja még azt, hogy elfogadnak-e vagy sem, érdemes elolvasnod a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/