20 év tapasztalata alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy amikor valakinek nehézségei vannak a nyilvánosság előtti beszéddel, ott általában nem a közönséggel van a baj.

A közönség többnyire azért megy el meghallgatni őt, mert valami információt, vagy értéket akar kapni. A hallgatói azért szánják rá az idejüket, sőt sokszor a pénzüket, hogy meghallgassanak egy előadást, mert kapni akarnak belőle valamit. Nem azért mennek, hogy kekeckedjenek, vagy hogy az előadó tökéletlenségén kuncogjanak. Ők eleve elfogadják, hogy aki kiáll eléjük beszélni, az szakember a saját területén és képes lesz nekik olyan hasznos dolgokat mondani, ami előre viszi őket az életükben.

Mégis, a rutintalan előadók java része azon aggódik, hogy „Mit fognak szólni?”.

Lehet, hogy az ember nem tökéletes szónok, a gesztusai nem olyan hibátlanok, mint egy színpadi táncosnak, és nem tud olyan izgalmas sztorikat elmondani, hogy a közönség hasát fogva dülöngéljen, mint egy stand up comedy esten. De nem is azért mennek el hozzá. Azért mennek el hozzá, hogy értéket és hasznos infót kapjanak.

Persze, hogy fontos, hogy ezt érthetően és lehetőleg színes, élvezetes módon kapják meg. De a hallgatóság nem kérdőjelezni meg már előre az előadó kompetenciáját, vagy hozzáértését. Ezt a kétkedést az előadó szépen lejátssza fejben saját magának.

Szóval újra mondom: NEM a közönséggel van a baj!

Nem ők nem vetik fel magukban a kérdést ötvenszer, hogy vajon elég érthető lesz-e, elég hasznos  lesz-e, elég jó lesz-e az előadó?

Azzal, hogy elmennek valakit meghallgatni, már bizalmat szavaztak neki.
Milyen kár, hogy az előadó sokszor nem tudja ezt tényként elfogadni, nem tud abban a szerepben megjelenni, amit a közönsége már megadott neki: hogy ő egy felkészült, hozzáértő előadó, aki tudja, mit akar átadni, képes is jól átadni, és szemernyi kétsége sincs afelől, hogy a hallgatóság, többként, bölcsebbként megy haza, miután meghallgatta őt.

NEM a közönséggel van a baj, hanem az előadó fejében van a baj. És ez nagyon jó hír, mert nem több milliárd embert kell megváltoztatni, ha te jó akarsz lenni a közönség előtti beszédben. Csak egyetlen egy fejben kell rendet csinálni.

Sejted, mire gondolok, ugye?

Ha érdekel, hogy HOGYAN, akkor olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

Mi is valójában a kommunikáció?

Ha találomra megkérdeznénk 100 embert kint az utcán, hogy „Ugyan már segítsen, legyen kedves! Naponta használjuk ezt a kifejezést, hogy „kommunikáció”. Ön szerint mit jelent ez pontosan?”, akkor azt hiszem, jó sok féle választ kapnánk.

A legtöbben talán azt mondanák, hogy ez a “beszéd”. Vagy az írás. Vagy, hogy valaki elmond a másiknak valamit. Ez nem rossz, de messze nem elég.

A kommunikáció ugyanis – ahogyan azt L. Ron Hubbard is megfogalmazta –, „gondolatok cseréjét” jelenti! Tehát nem az a lényeg, hogy az ember „beszél”. Az a lényeg, hogy a beszéd mögött van egy gondolat, amit át szeretne adni, és aminek kapcsán szeretné, hogy az megérkezzen a másikhoz és az meg is értse. Az, hogy ez hogyan, milyen formában történik, szóban, írásban, egy virággal, egy mozdulattal, az mindegy, a mögötte lévő gondolat a fontos.

Igen ám, de mi van akkor, ha az ember mást mondd, mint amit gondol? Mondjuk, a daliás férfi éppen megdicsér egy gyönyörű nőt egy bárban. De csak azért teszi, mert azt tanulta, hogy ez segít az udvarlásban, a fejében valami egészen más dolog jár.

Hacsak nem egy tapasztalatlan, fiatal lánnyal van dolga, aki életében először kap bókot egy férfitől, akkor a nő azonnal látja, hogy ez egy üres bók, egy formaság, és a cél közel sem az, hogy érdemi beszélgetéssel, és egymás megismerésével töltsék az estét a kölcsönös tisztelet jegyében. (Igyekeztem reeeeeendkívül finoman fogalmazni.)

Valahogy a nők érzik, hogy az előttük lévő férfi vajon igazat mond-e vagy sem. Mert a gondolat sokszor hamarabb átjut, mint a szavak. Ugyanez igaz arra is, amikor egy vezető beszél az embereivel, vagy amikor egy előadó szól a közönséghez.

Ebből két tanulságot érdemes levonni:

1. Legyen valódi gondolat a fejedben, ha kommunikálnia akarsz, különben üres fecsegés lesz az egész
2. Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan, mert a másik fél érzékeny vevőantennái a valódi adást fogják venni, nem az üres szavakat, és neked oda a hitelességed

Hogy mi fontos még a nyilvánosság eléőtti beszédben? Szinte minden benne van a “Beszélj magabiztosan mások előtt” c. könyvben. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

Nincs azzal semmi baj, ha az embernek más véleménye van. Azzal sincsen semmi baj, ha ezt el is mondja.

Főleg, ha ez egy tét nélküli helyzet, mondjuk egy baráti beszélgetés, hiszen ott minden belefér.

Egy barát nem fog fennakadni azon, ha a szemébe mondják, hogy „Ez hülyeség!”, vagy hogy „Maraggyá már, majd mindjárt elmondom én, hogy van ez…”

Viszont egy tárgyalási, vagy előadási szituációban, ahol egy kifogást kéne kezelni, vagy egy ellentétes álláspontot felvezetni, és az előtted ülő emberrel (vagy emberekkel) még nincs meg a hosszú évek ezernyi kalandjában edzett erős egymásra hangoltság, akkor nagyon is oda kéne figyelni arra, hogy hogyan veted fel a véleményed és hogyan mutatod meg neki, hogy a saját nézőpontja mellett vannak még egyéb nézőpontok is, amiket érdemes lenne megfontolnia.

Ugyanis a beszélgetés hevében ilyenkor szokott felbukkanni a nyavalyás „DE”.

És bár ártatlannak látszik, ez a két betű sokszor többet árt, mint hinnénk.

„Igen, megértem, hogy így gondolja, de biztos volt már…”

„Valóban nem ez a legkisebb modell a piacon, de ha megnézi…”

Nem lesz ebből mindig rettentő harag és forradalmi ellenállás, a „DE” néha csak egy ici-pici szálka a másik ujjában. Talán fel sem szisszen, nem is jelzi, hogy fájna neki, miközben azért érzi, hogy ott van és ez éppen elég.

Hogyan lehet elkerülni a „DE” alattomos rontását?

1. Egyszerűen hagyd el. Zárd le a mondatot ott, ahol befejeződött az ő gondolatának fogadása, és kezdj egy újat úgy, hogy nincs az elején „DE”.

„Igen, megértem, hogy így gondolja, de biztos volt már…”

E helyett:

„Igen, megértem, hogy így gondolja! Biztos volt már…”

2. Használj másik kifejezést a „DE” helyett, mint pl.: „tapasztalatunk szerint”, „ezzel együtt”, stb.

„Valóban nem ez a legkisebb modell a piacon, de ha megnézi…”

E helyett:

„Valóban nem ez a legkisebb modell a piacon. Ezzel együtt, ha megnézi…”

Apróságnak látszik, de sokat jelent!

És különben is, miért ne lenne profi, sima és gördülékeny a kommunikációd, ha lehet?

Ha több hasonló fogás is érdekes lehet a nyilvánosság előtti beszéddel kapcsolatban, akkor olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

A született géniuszok igen szűk rétegétől eltekintve, (akiknek nincs szüksége arra, hogy felkészüljenek egy előadásra, vagy beszédre), mi hétköznapi halandók jobban tesszük, ha komolyan vesszük az előttünk álló feladatot és belerakjuk a melót, ami ahhoz kell, hogy a beszéd parádésan sikerüljön.

A felkészülésnek pedig vannak különböző fokozatai.

Az első az „AB negatív”, aki annak ellenére, hogy mélyen belül sejti, hogy jót tenne, ha megtervezné a mondanivalóját, egyetlen elegáns mozdulattal löki félre a gondolatot, és mindent a nagy napra hagy. Többnyire kínos lesz az eredmény.

A következő a „Nullás vércsoportú”, aki legalább annyit megtesz, hogy fejben végigfutja, mit akar mondani, és ennek büszke tudatában kiáll a nagyérdemű elé. Élőben aztán persze elfelejti a felét, kínosan hümmög, és azzal tölti ki az időt, ami éppen eszébe jut.

Ezután jön a sorban a „Sima A”-s, aki végiggondolja, mit akar mondani, és talán meg is írja a szöveget, de nem mondja el hangosan előre, hogy letesztelje, hogyan hangozna élőben, vagy hogy lemérje az időt. Így aztán az előadáson idegrohamot kap, amikor jelzik neki, hogy már csak 3 perce van, mert a lényegről még egy szót sem beszélt.

Így jutunk el az „AB pozitív”-hoz, aki a megírt szöveget el is gyakorolja, ha kell, akkor húz rajta egy kicsit, hogy beférjen az időbe, ha laposnak érzi, akkor feldobja plusz sztrorikkal. Ő élőben tart majd egy remek előadást, aminek van eleje, közepe és vége, ami átgondolt és megfelelően illeszkedik a kijelölt időtartományba.

És innen már csak egyetlen lépés van, ami eljuttat minket az „Aranyvérűekhez”. Amikor valaki a gyakorlás utolsó köreihez hozzáveszi a gesztusokat, a diák használatát, a színpadi mozgást és minden egyebet, amivel élőben is számolnia kell majd.

Na, ő lesz az, aki jó eséllyel mindent tökéletesen csinál, aki nem lesz művi és nem lesz erőltetett, akit nem zökkentenek ki a kérdések, és aki után jó érzéssel tapsol a közönség.

De ilyet még az orvostudomány nem nagyon jegyzet fel, csak a Harry Potter regényekben találkozhatunk vele.

(A kép forrása: https://vitaminesharmonia.calivita4.me/vercsoport_szerint)

Az egyik legszörnyűbb „beszéd gyilkos” a papírból olvasás. Főleg, ha az illető csak lélektelenül, szolgai módon felolvas egy elé rakott szöveget. Olyan ez, mint a műanyag étel dekorációk egy étterem kirakatában.

Természetes dolog, hogy elvárjuk egy beszélőtől, hogy a saját gondolatait fejből mondja el. Ha már beszél hozzánk, akkor kommunikáljon rendesen.

Hiszen egy négyszemközti beszélgetésen is meglehetősen fura lenne, ha valaki az ártatlan kérdésre, hogy „milyen volt a vasárnapi film”, akkurátusan feltenné a szemüvegét, benyúlna a belső zsebébe, szépen széthajtogatná az onnan előszedett papírt és nekikezdene: „Kedves barátom! Köszönöm megtisztelő kérdésedet. A vasárnapi műalkotással kapcsolatban a következőket tudom elmondani..” és felolvasna egy másfél oldalas összefoglalót.

Ez sem négyszemközt, sem közönség előtt nem igazán hiteles.

Igen ám, csak hogy mi van akkor, ha az, aki beszédet mond, 11-re érkezik, hogy megnyisson egy új sportcsarnokot, de előtte nem volt módja felkészülni erre a beszédre, ugyanis 9-kor egy közlekedésbiztonsági tájékoztatón adott elő a kerületi vállalkozóknak.

Mellesleg a 11-es beszéd után 2-kor már egy konferencián kell felszólalni a fenntartható fejlődésről, és 4-re megy egy nagyvállalati kerekasztal beszélgetésre, hogy az állami pályázatokról adjon tájékoztatást.

Este 6 felé pedig egy óvodai rendezvényen szól néhány szót a lelkesült egybegyűltekhez.

Ja, és ez nem valami különleges élmény az életében, hanem egy olyan átlagos nap, aminél vannak sokkal, de sokkal feszesebbek is.

Ilyen esetben teljesen érthető, ha más írja meg a szövegeit, ha a kocsiban éppen csak arra van ideje, hogy kutyafuttában átolvassa őket, és tökéletesen érthető, ha élőben nem tudja mindegyiket pontosan fejből elmondani, ezért olvasni fogja őket.

Szerintem egyetértünk abban, hogy ezt máshogy nem is lehetne.

Mint ahogy abban is egyetértünk, hogy addig, amíg valakinek viszont NEM ilyenek a mindennapjai, addig teljesen jogos elvárás tőle, hogy amennyire csak lehet, fejből mondja el a beszédeit.

Ha többet akarsz tudni a nyilvánosság előtti beszéddel kapcsolatban, akkor olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/