
Minden tréningen kitérünk a „közönség bevonásának” sarkalatos kérdésére.
Indulunk onnan, hogy egyáltalán kell-e bevonni a közönséget és mik azok a helyzetek, amikor a közönségből jövő kérdéseknek nincs helye, elsősorban az idő rövidsége, vagy a túl nagy létszám okán.
Abban mindig egyetértünk, hogy az előadónak az kifejezetten hasznos, ha a közönség együtt mozog vele, ha érdeklődnek, ha együtt gondolkodnak stb.
Igen ám, de HOGYAN érjem el, hogy legyen egy aktív, bevont közönségem, akik válaszolnak, ha én kérdezek tőlük valamit, és akik mernek kérdezni, ha valami nem tiszta nekik stb.
Hááát, a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
Ha be akarod vonni a közönséget, akkor tegyél fel nekik kérdéseket.
A kérdéseknek ugye két alap típusa van, a zárt és a nyitott kérdések.
Ezt úgy általában az emberek 90% tudja.
A zárt kérdés olyan, amit egy szóval meg lehet válaszolni: „igen”, „nem”, „a Balaton”, „42-es” stb.
A nyitott kérdésre az ember kifejtheti a választ.
Melyiket használjuk többet?
Hát az elején a zárt kérdéseket, mert a közönség még kissé feszes, vagy hideg, főleg, ha olyan emberekről van szó, akik nem ismerik egymást.
Aztán ahogy belelendültek, jöhetnek a nyitott kérdések, mert addigra már lesz bátorságuk, lendületek, kedvük elmondani a saját véleményüket, tapasztalatukat stb.
Ezért aztán egy előadónak jól kell tudnia kérdeznie.
Képesnek kell lennie arra, hogy egymás után, gondolkodás nélkül több nyitott kérdést is fel tudjon tenni, mert sokszor meg kell tudni mozgatni az előtte ülő embereket, fel kell tudnia oldani őket.
De képesnek kell lennie arra is, hogy ha túl sokat karattyolt, akkor behúzza a féket és megfordítsa a dolgok menetét, mert az összelapított hallgatóság nem jó hallgatóság, sem a négyszemközti tárgyaláson, sem az előadáson.
Ha többet akarsz tudni a magabiztos fellépésről, töltsd le ezt az „5 tipp a magabiztos fellépéshez” anyagot.