Valószínűleg a legőszintébb dolog az ember tekintet, mert azt nem lehet manipulálni. Az bizony pontosan megmutatja, hogy mi van az emberben BELÜL.

Ha meg akarsz ismerni valakit, vagy tudni szeretnéd, hogy éppen mi jár a fejében, ha biztos akarsz lenni abban, hogy igazat mond, akkor nézz a szemébe!

A drága ruhákkal, a hatásos gesztusokkal, az ügyes beszéddel sok mindent lehet leplezni, vagy kozmetikázni, de a tekintettel nem tudunk mit kezdeni

Amikor valaki nem mondd igazat, lapít, csibészkedik, füllent, vaj van a füle mögött, akkor rád néz? Hát persze, hogy neeeeem… Egyébként az ilyen helyzetben a legártatlanabbak mindig a legcukibbak. Nézd meg a kutyákat és a gyerekeket. Annyira nem tudnak hazudni, hogy szinte direkt lebuktatják magukat. Laposakat pislognak, néznek mindenhova azzal a zabálnivaló ártatlansággal, de rád nem mernek nézni.

Ott a kezedben a szétrágott cipő, előtted meg a Fifi kutya, aki az esetek 99%-ában lelkesen ugrándozik a nyakadba, de most lógó füllel merőn nézi a padlót…

Vagy amikor a szobába lépve Scherlock Holmesi logikával próbálsz rájönni, hogy vajon ki rajzolt a TV-re lovacskát a piros rúzzsal, előtted meg ott áll a kis manó, lapít és tagad, de semmi pénzért nem nézne rád.

Mert ha rád néz, akkor lebukik…

Vagy ott a szerelem…

A tapogatózó ismerkedésénél megint csak a szem végzi el a munka komolyabb részét. Ő közvetíti a ki nem mondott gondolatokat, amikor még ölelni, csókolni, érinteni nem lehet, de a szenvedély persze már robogna előre. Ugye milyen gyönyörű, ahogy elvesznek egymás tekintetében a boldogságban fürdő párok? Mennyi csodálatot, ragyogást, örömöt és mohóságot fejez ki egyetlen futó pillantás…

Persze olyan is előfordul, amikor a tekintet egészen más gondolatokat, vagy érzéseket közvetít. Ha például két ellenséges csapat drukkerei futnak össze egy kocsmában. A helyiség két végében, 10 méternyi távolságban ülnek, de le sem veszik egymásról a szemüket. Ha véletlenül a két tábor közötti térségen át vinne az utad, olyan érzésed lenne, mintha a Csillagok Háborúja legkomolyabb lézerpisztoly párbajának közepébe kerültél volna: felborítanak a száguldó energiamezők és össze-vissza kaszabolnak a cikázó lézersugarak. Jobb, ha pucolsz, mert tudod, mi lesz a vége: ha a tekintetek már továbbítottak minden üzenetet, akkor jönnek a szavak („Mit bámulsz”), aztán sajnos túl gyakran a tettek..

Mindegy, mi van belül, a tekintet megmutatja.

És ez bizony még a LEGNAGYOBBAKRA is igaz! Hírességekre, vezetőkre, példaképekre, akiket őszintén csodálunk az erejükért, sikereikért és magabiztosságukért!

De hogyan tudják ezt sugározni? Mi kelti ezt a benyomást? A megjelenés és a külsőségek? Hát nem!

Persze, fontosak a gesztusok, és nem elhanyagolható a ruházat, de ha biztos akarsz lenni benne, hogy ez igazi magabiztosság, nem csak valami megjátszott pöffeszkedés, akkor nézz a szemébe, és az el fogja dönteni a kérdést…

Szóval…

Mindegy, mit próbál mutatni magáról valaki, a szeme úgyis megmutatja, mi van valójában odabent.

A szem még a szavaknál is megbízhatóbban közvetíti a gondolatokat!

Nem véletlen, hogy már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha beszélsz valakivel, akkor nézz a szemébe!

És akkor most kérdem én…

Hogy lehet, hogy egy előadó néha nem akar a közönségére nézni? Lesüti a szemét és a padlót figyelni. Vagy elnéz valahova a távolba az emberek feje fölé…

Hát, ha kommunikálni akarsz, akkor arra kell nézned, akihez beszélsz, nem igaz?

Ez erősíti meg a hitelességedet, ez teszi teljessé a kommunikációt, ez alakítja ki az erőteljes, emberi kapcsolatot!

És tudod, mit? Ez még akkor is igaz, ha 50-en ülnek előtted! Vagy 150-en! Vagy 1500-an!

Figyeld csak meg a nagy beszélőket, ők MINDIG tartják a szemkontaktust a hallgatósággal!

Sőt elárulok neked egy titkot…

Láttál már olyan beszélőt, aki előtt kétoldalt volt egy-egy kis pálca, rajta egy plexi lap. Tudod, mi az? Súgógép!

A plexi előtt a talajban ott van egy monitor, amin a beszélő tempójában fut a szöveg.

A beszélő pedig hol a jobb oldali lapról olvas egy kicsit, hol a bal oldali lapról olvas egy kicsit.

És mit érzékel ebből a közönség?

Hogy a beszélő végig a őt nézi, hol a bal oldalon ülőket, hol a jobb oldalon ülőket!

Még több ezer embernél is LÉTFONTOSSÁGÚ, hogy az előadó azokra az emberekre nézzen, akikhez beszél!

Hát még ha „négyszemközt” (jó, mi?) beszélsz valakivel, vagy kisebb csoporthoz beszélsz.

Ha ez gondot okoz, akkor megmondom, mit gyakorolj…