Sokan fordulnak hozzám egy-egy előadás, meeting, vagy fontos találkozó előtt, hogy „Sooóse, figyelj, van itt egy helyzet, beszélnem kell 50 ember előtt, adj már 3 mondatban tanácsot, hogy mire figyeljek!”

Vagy még inkább: „Mit csináljak, hogy ne izguljak, mondj már 3 mondatot, amitől megnyugszom!”

Ez aaaaannyira cuki.

Hát azért átérzed a helyzetem ilyenkor, ugye?

A „varázsmondat” az Aladdinban még okés, ha a sziklaajtót kell elhúzni a barlang elől, de így élőben kissé nehézkesebb valami csodát kitalálni…

Mégis van valami, amit ilyenkor mondani szoktam, és ami határozottan segít is a beszélőknek.

Ez pedig a KULCS a közönség előtti beszédben!

És nagyjából így hangzik:

„Ne a formaságokkal törődj, hanem azzal, hogy tényleg át akard adni a közönségednek azt, amit mondasz!”

Magyarán, hogy valóban KOMMUNIKÁLJ!

Ugyanúgy, ahogy egyetlen emberrel tennéd, ha előtted állna.

Ott nem figyelsz a hülye formaságokra, ott egyszerűen csak el akarsz neki mondani valamit, azt akarod, hogy a másik megértse, befogadja, amit mondasz.

Ha csak egy ember van előtted, akkor nem jár máson az eszed, csak azon, hogy a beszélgetőpartnernél elérj valamit, hogy kiválts egy hatást, hogy úgy mondd el, amit akarsz, hogy a másik megértse, sőt lehetőleg egyet is értsen vele.

Na, hát ugyanezt kell megtenni, csak most nem egy emberrel, hanem mondjuk 50 emberrel.

Mert az a KOMMUNIKÁCIÓ!

Átadni valamit a másiknak, elsősorban beszéd útján, úgy, hogy azt megértse és lehetőleg be is fogadja.

És ezt szoktuk elfelejteni, amikor nem a másik félre koncentrálunk, hanem a „körülményekre”.

Hogy mit gondol rólam.

Hogy mi van, ha elrontom.

Hogy hogy néz ki a ruhám stb.

Mert ha ezekre figyelek, akkor már nem arra figyelek, aki előttem áll.

És akkor nem is kommunikálok.

Ha a közönség előtt állva én azon izgulok, hogy „jaj, csak mindent jól mondjak”, akkor nem is hozzájuk beszélek, hanem saját magamat nyugtatgatom.

Ha arra figyelek, hogy a tartásom legyen szép egyenes, és jól fogjam a mikrofont, akkor megint csak nem rájuk figyelek.

Ha félek a helyzettől és csak a papíromba merek motyogni a pulpitus mögött, akkor mindent csinálok, csak nem kommnuikálok.

És ezt ÉRZIK!!!

SZÁZSZOR többet ér a természetes, valódi kommunikáció, ahol az előadó TÉNYLEG át akar adni valamit a közönségének, mint az a formailag kifogástalan, de halott „előadás”, ahol az előadó magával, meg a diákkal, meg a jegyzettel van elfoglalva és alig várja, hogy leülhessen, mert a közönség nem volt más számára, csak szükséges rossz.

Ennyi a varázsmondat: KOMMUNIKÁLJ az emberekhez!

Ha kíváncsi vagy, hogy mit lehet tenni még a félelemmel, olvasd el ezt az ingyenes anyagot: https://sooszoltan.hu/miert-felunk-mas-elott-beszelni/