
Messziről ki lehet szúrni az igazi „olvasó embert” arról, hogy ha kézbe vesz egy könyvet, akkor megszagolja. Bemegyünk egy könyvesboltba, leveszünk a polcról egy friss, ropogós kötetet és megszagoljuk.
Hogy miért csináljuk? Nem tudom. És azt sem tudom, hogy bárki meg tudná-e magyarázni…
Talán azért, mert egy új könyvnek sokszor nagyon jó illata van.
De ha megkérdeznénk egy harcedzett, rutinos könyvszagolót, akkor tuti azt mondaná, hogy az igazi mennyország mégiscsak egy Antikvárium. Az minden kétséget kizáróan maga a Kánaán. Mint egy szentélybe, úgy lép be az ember, kis meghajlással, vagy főbiccentéssel köszön, mert itt még a klasszikus értékek és illemszabályok érvényesek.
Aztán hosszas böngészés után leemel a polcról egy régi könyvet, mondjuk „Kenneth Roberts Északnyugati átjáró”-ját, amit 1971 -ben adtak ki. Megforgatja, megcsodálja, aztán két kezében tartva engedi a könyvnek, hogy ott nyíljon ki, ahol akar, majd lehunyja a szemét, belefúrja a fejét a két oldal közé és mélyet szippant a könyv misztikus illatából. Aztán kilégzés, és jön a következő mély szippantás, de közben már megállíthatatlanul szétterül az arcon a földöntúli, boldog mosoly.
Az ember egy pillanatra tényleg átlényegül, nem tudni, mi zajlik le a csukott szemek mögött, de valami varázslatos kötelék alakul ki itt könyv és ember között.
Én is ezt szoktam csinálni.
Sőt, be kell vallanom, néha nem is vásárolok, csak szagolgatok.
Tényleg nem tudom, hogy mi adja meg ennek a varázsát, talán még a könyv láthatatlan életútja is benne lehet.
Milyen izgalmas lenne végigkövetni, hogy mi is történik egy-egy kötettel, ha kikerült a nyomdából.
Meddig pihen a kereskedőnél, mikor és ki veszi meg, és főleg milyen céllal? Már régóta kereste éppen ezt a könyvet, vagy nem is hallott róla korábban? Határozott célja volt azzal, hogy pont ezt vette meg, vagy csak éppen unaloműzőre vágyott?
És elolvasta egyáltalán, vagy csak ott hevert a polcán éveken át?
Volt valaki a családból, aki legalább átfutotta?
Olvasták nyikorgó karosszékben hintázva? Vízparton napozva, fröcskölő kölykök között heverve a vékony pléden? Éjjeli lámpa kis fénykörénél hajnalig lázasan rohanva sorról-sorra, mert nem lehetett letenni?
Volt benne könyvjelző?
És milyen könyvek voltak mellette?
És aztán…miért váltak meg tőle? Költözés miatt? Vagy kevés lett a hely?
Minden könyv elmesélhetné az ő saját, egyedi történetét, és mind meg is érdemelné, hogy valaki meghallgassa.
De „Kenneth Roberts Északnyugati átjáró”-ja itt van a kezemben, és elmondhatom, hogy nagyon jó illata van! Ilyen illata csak azoknak a könyveknek van, amiket megbecsültek, és amik sok más könyv között álltak könyvespolcokon hosszú időkön át…
…
A napokban elgondolkodtam…
Azon, hogy egy könyv illata sokaknak – főleg fiataloknak – talán már nem jelent semmit.
Ők nem könyvek között nőttek fel, hanem technikai eszközök között, és nekik nem a megsárgult oldalak, hanem a régi számítógépes játékok jelentik a múltba révedő elérzékenyülést.
Semmi baj ezzel, hiszen a világ változik.
Már több évtizeddel ezelőtt elkezdtek a könyvek és az olvasás válságáról beszélni. A TV, a számítógépek elhozzák majd a nyomtatott formában megőrzött és átadott tudás, a „Gutenberg galaxis” kihalását… (Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója.)
Mert jönnek majd a számítógépek – mondták –, és a nyomtatott oldalak olvasását teljesen átveszi a képernyők olvasása.
Biztos történt ezernyi fontos változás, de most, 2018-ban a Gutenberg galaxis él és virul.
Lehet, hogy a buszon már sokkal többen játszanak a telefonjukkal, de az emberek írnak és vesznek könyveket, és az emberek igenis olvasnak könyveket.
Úgy fest, e két dolog gyönyörűen megfér egymás mellett…
Hogy miért írtam le mindezt?
Mert vannak, akik azt gondolják, hogy a technikai fejlődés, és az automatizálás korában az emberi beszédnek, a tiszta, értéket közvetítő szónak már nincs akkora szerepe.
Pedig van! És lesz is, míg csak az ember „ember” marad.
A tiszta, őszinte érzelmeket mindig is élő kommunikációval fogjuk egymás felé közvetítetni, az emberi csoportokat mindig is inspiráló vezetők fogják nemes célok felé vezetni, és mindig is szükség lesz azokra a kiemelkedő lényekre, akik képesek magabiztos fellépéssel egyszerre több emberre pozitív hatással lenni azáltal, hogy beszélnek hozzájuk.
Bízom benne, hogy te egyike leszel ezeknek az embereknek!
Úgyhogy szánj csak időt arra, hogy ezen a téren is egy jobb és jobb legyél…
Itt egy KÖNYV, szeretni fogod…