Korábban már beszéltünk arról, hogy a magabiztos fellépéshez és a profi benyomáshoz KÜLSŐ és BELSŐ tényezők egyaránt kellenek.
A külső tényezőkről már beszéltünk egy korábbi blog bejegyzésben.
Ide tartozik a külső megjelenés, (konkrétan az öltözködés, a közönségtől függő kisebb, vagy nagyobb játéktérrel, vagy éppen a testtartás, a mozgás, vagy a tekintetből áradó magabiztosság.
Erről itt olvashatsz:
Hát hallottam már ezt párszor…
És nem is vitatom, nagy előny, ha valaki eleve jó képességekkel, vagy tehetséggel születik.
Persze, hogy belőle nagyobb eséllyel lesz virtuóz, laza, közönség kedvenc előadó.
Ők a „mázlisták”….
Mindenki számára mást jelent az „Ideál”, akire felnéz, akire hasonlítani akar.
Vannak, akik szeretik a markánsabb, határozott karaktereket, van, aki a lágyabb, kedvesebb, szerethetőbb vezetőket vagy előadókat kedvelik, és vannak akik kifejezetten a laza, humorral átszőtt, szinte lázadó karakterekkel azonosulnak.
Egy azonban biztos, akármilyen stílusú is egy vezető, vagy előadó, elvárjuk tőle, hogy legyen magabiztos, stabil, és legyen meg a kellő önbizalma.
Messziről ki lehet szúrni az igazi „olvasó embert” arról, hogy ha kézbe vesz egy könyvet, akkor megszagolja. Bemegyünk egy könyvesboltba, leveszünk a polcról egy friss, ropogós kötetet és megszagoljuk.
Hogy miért csináljuk? Nem tudom. És azt sem tudom, hogy bárki meg tudná-e magyarázni…