Blog...

Kérdéseket csak a végén tegyenek fel, kérem!

Többször hallottam már ezt egy előadás elején.

Vajon miért kéri ezt az előadó?

Ha 300 ember ül előtte, akkor érthető, hiszen ennyi ember nem tud szóhoz jutni, meg a terem is túl nagy stb.

Ha összesen 10 perce van, akkor is érthető, hiszen nagyon feszesen tartania kell a menetrendet.

De ha 30 embernek tart 1 órás előadást, akkor miért kéri ezt?

Te mit mondanál?

Sokszor sajnos azért, mert fél a kérdésektől.

Hogy nem tud rájuk felelni.

Hogy elviszik az időt.

Hogy elterelik a témát.

Hogy a hallgatók olyat kérdeznek, amire nincs válasza.

Ez azt jelenti, hogy az előadónk tulajdonképpen csak akkor tudja leadni az anyagot, ha minden körülmény optimális.

Olyan mint egy nagyon különleges orchidea, ami a 26-28 Celsius fok közötti hőmérsékletet kedveli, páratartalom 35, max 40%, szellő ne legyen, folyamatos napsütés, heti kétszeri vizes permet – langyos vízzel!

Ha ez mind rendben van, akkor ragyog, de ha valami eltér egy kicsit is, akkor egy óra alatt elhervad.

Hát ez előadóként – mondjuk úgy – nem a legbiztonságosabb stratégia a sikerre.

A közönség ÉL, a hangulata változik, különböző emberek vannak benne, van, akinek rossz napja van és azt nekem tudnom kell kezelni, van, aki élete legragyogóbb felismerését éli át az előadásomon és ezt mindenképp el akarja  mondani, van, aki kicsit lassabb, de meg akarja érteni, amiről szó van, és segítségre van szüksége.

Ezeket nekem mind tudnom kell kezelni, hiszen ezért vagyok ott!

Kérdezek még valamit…

Ha te elmész egy előadásra, amiben nem vagy szakértő, de meg akarod hallgatni, és az előadó a harmadik percben mond valamit, amit nem értesz, akkor nem veszíted el a fonalat?

Nem érzed úgy, hogy összezavarodtál, és később már azt sem tudod, miről is beszél?

Emlékszem, sok-sok évvel ezelőtt voltam egy buddhista ember előadásán, aki egy zseni volt!

TÉNYLEG az volt!

Komoly, bölcs ember, aki nagyszerű tanításokat adott át.

És én az előadása végén úgy tapsoltam, mint egy boldog megvilágosodott.

Ragyogó arccal, a többiekkel együtt.

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag szinte SDEMMIT nem értettem abból, amit mondott.

Ez nem az ő hibája volt, de ettől még így volt.

Foszlányokat csíptem el, azokba próbáltam kapaszkodni, és azokat dédelgettem a végén a kis kezeim között.

De már az ötödik percben elveszítettem a fonalat!

És mivel nem kérdeztem, esélyem sem volt újra felvenni.

Hát EZT nem akarod okozni a hallgatónál, ugye?

Ha azt szeretnéd, hogy tartsák veled a lépést, hogy értsék, amit mondasz és a végén HASZNÁLHATÓ tudással menjenek el, akkor KELL, hogy kérdezhessenek, ha valamit nem értenek!

Mert végül is, ez a célod, nem?

Hogy az előtted ülő emberek többként, erősebben, valami plusszal gazdagodva menjenek el!

Ha más kérdéseid vannak a közönség előtti beszédről, olvasd el a “BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

 

 

 

Szólj hozzá te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás