Blog...

A magabiztos fellépés 2. – A belső tényezők

Korábban már beszéltünk arról, hogy a magabiztos fellépéshez és a profi benyomáshoz KÜLSŐ és BELSŐ tényezők egyaránt kellenek.

A külső tényezőkről már beszéltünk egy korábbi blog bejegyzésben.

Ide tartozik a külső megjelenés, (konkrétan az öltözködés, a közönségtől függő kisebb, vagy nagyobb játéktérrel, vagy éppen a testtartás, a mozgás, vagy a tekintetből áradó magabiztosság.

Erről itt olvashatsz:

A magabiztos fellépés 1. – A külsőségek

 

A magabiztosság BELSŐ tényezőit két fontos pillér alkotja: az, hogy MIT mondasz, és az, hogy HOGYAN mondod.

Aki nem biztos abban, hogy amit mond az helyes, vagy tényleg érdekes a közönsége számára, az állandóan belső kétségekkel viaskodik, és ez messziről ordít róla.

Ha valaki nem készült fel egy előadásra, meetingre, tájékoztatóra, és azon aggódik, hogy nehogy elfelejtse a szövegét és izzadva próbálja felidézni, hogy vajon mi következik most, az nem a közönségre figyel, hanem saját magára.

És ez a bizonytalanság bizony erősen érződik is rajta.

A magabiztos beszélő azért stabil és megingathatatlan, mert:

– pontosan tudja, hogy mit akar mondani

– tudja, hogy az értékes a közönsége számára (előre felmérte a célközönséget és rájuk szabta az előadást)

– és tudja, hogy felkészült annyira, hogy simán tud a közönségre fókuszálni, mert tudja a szövegét.

Most, hogy már nem kérdéses, hogy AMIT mondd, az helyénvaló, már csak arra kell figyelnie, hogy HOGYAN mondja.

Itt jönnek az előadás technikai kérdések, a színpadi, sőt néha színészi készségek.

Képes-e használni a hangját, ki tudja-e emelni a fontosabb részeket azzal, hogy kissé hangosabban beszél. És meg tudja-e tenni, hogy mondjuk egy kényesebb, vagy érzékenyebb résznél levigye a hangját.

Képes-e a szöveget jól tagolni, és a megfelelő helyeken hatásszünetet tartani.

Megjeleníti-e az arcán az érzelmeket, képes-e élettel megtölteni a sztorikat.

Mennyire életszerűek és profik a gesztusai, passzol-e a mondanivalójához az, amit a kezével-lábával csinál.

Egyébként EZ az egyik legkomolyabb kihívás, amikor valakinek mások előtt állva kell beszélnie. Sutának és esetlennek érezi magát, nem tudja, mit kezdjen a kezével, végül aztán összefonja, vagy babrál valamivel, vagy hátra dugja, ne adj Isten zsebre teszi.

Nem elvárható egy e témában kevéssé jártas embertől, hogy tudja, mi is a gesztikuláció. De ha sikereket akar elérni ezen a területen, nem árt, ha tudja: a gesztus nem öncélú mutogatás! A gesztus arra való, hogy az ember a kezével és a lábával alátámassza, amit mond!

Összefoglalva: a magabiztos fellépés magában foglalja a megjelenést, tartást, mozgást, a jól összeállított és célközönségre szabott szöveget, amit az előadó TUD, ezért képes a közönségre figyelni. Ezt a szöveget pedig úgy adja át, hogy a kommunikációja élő, profin használja a hangját, mimikáját és gesztusait.

Hát nem pofonegyszerű?

És mindehhez már csak egyetlen dolog kell, ami nélkül ezek a tényezők mind csak halott formaságok lennének: az ember saját magába és tudásába vetett megingathatatlan belső bizonyossága, hogy amit tesz, az értékes és helyes.

Ez pedig ott tükröződik a szemében.

Ha igazán a formaságok mögé akarsz látni, nézz a szemébe és figyeld meg a tekintetét.

Ha a magabiztosság valódi, és belülről fakad, akkor azt látni fogod!

Ha tudni akarod, hogy lehet mindezt biztosítani, vedd meg és olvasd el a „Beszélj magabiztosan mások előtt” könyvet.

Könyvek és lemezek

Szólj hozzá te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás