websikehealthcheck

bevonás

Nyitott, vagy zárt kérdés?

Sokaknak okoz gondot, hogy hogyan vonják be a közönséget az előadásba, hogyan teremtsenek együttműködő, érdeklődő hallgatóságot.

A legegyszerűbb az, ha maga az előadó tesz fel kérdéseket, amit az előtte ülők meg tudnak válaszolni.

Node MILYEN kérdést?

Ha egy előadói képzésen felmerül, hogy: „Mi a kérdések két típusa?” kórusban érkezik a válasz, hogy „Nyitott és zárt!”.

Így is van.

De mikor azt kérdezem, hogy „Melyik típusú kérdéssel érdemes kezdeni a „hideg” közönségnél?” (magyarán olyan embereknél, akik nem ismerik egymást), akkor már megoszlanak a vélemények, van aki a nyitottra szavaz, van aki a zártra és van a többség, aki bölcsen tartózkodik.

Te mit mondanál?

Vagy mit gondolsz, miért javasolják a nyitott kérdést sokan?

Hát azért, mert annál ugye ki lehet fejteni a választ, és ezzel azonnal meg lehet mozgatni a közönséget.

Ez tökéletesen igaz is.

Egyetlen apróság van, amiért mégis azt mondom, hogy először ZÁRT kérdésekkel érdemes kezdeni.

Ez pedig a „hidegségi együttható”, vagyis az ismeretlen emberek feloldási tényezője.

Ugyanis – talán már te is megfigyelted – hogy ha idegen emberek jönnek össze egy előadáson, akkor kezdetben olyan óvatosak, mint selymes bundájú kisnyulak a mezőn.

Nincs ezzel semmi gond, én is hasonlóan viselkednék idegen környezetben.

Hát még egy sima zárt kérdésre sem mernének azonnal IGEN-nel, vagy NEM-mel felelni.

Ha azt kérnéd, hogy “tegye fel a kezét az…” az emberek fele még jelentkezni sem merne!

Hát jártunk mi iskolába! Tudjuk mi lesz azzal, aki jelentkezik.

FELSZÓLÍTJÁK! És akkor aztán jön a dráma!

“Én aztán nem jelentkezek! Nem vagyok én hülye! Majd megnézem a többit, aki jelentkezik, oszt ha nem lesz semmi bajuk legközelebb már én is merek.”

Csak végezz el egy tesztet, és kérdezd meg a 30 fős közönségben: „Ki volt már nyaralni Balatonnál?”

10 ember jelentkezik

Oké, ellenpróba: „Ki NEM volt még nyaralni a Balatonnál?”

Másik 10 ember jelentkezik.

A maradék tízzel mi vaaaaan?

Nem tudják, mi az a Balaton?

Neeeeeem, csak egyszerűen még túl idegen és túl veszélyes ahhoz a környezet, hogy feltegye a kezét.

Nemhogy még saját véleményt, vagy tapasztalatot mondjon el egy nyitott kérdésre felelve, hogy „Mit szeretsz a Balatonban?”

Csak kezdj el zárt kérdéseket feltenni, oldd fel a közönséget annyira, hogy jelentkezni már merjenek.

Aztán ha megtapasztalták, hogy ezzel nincs semmi baj, és te nem harapod le annak a fejét, aki jelentkezett és nem hozod kínos helyzetbe, akkor majd a többiek is mernek jelentkezni.

És ha kitartó vagy, akkor meglesz majd az első bátor ember, aki válaszolni mer egy nyitott kérdésre.

És ha őt jól kezeled, akkor a többiek is felbátorodnak és neked lesz egy együttműködő, kérdező-válaszoló, veled interakcióban lévő remek közönséged!

Ha érdekel, hogy hogyan kell bevonni a közönséget, olvasd el a “BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

 

 

 

Az igazi siker

Valószínűleg mindannyian ugyanarra vágyunk, ha közönség elé állunk: igazi sikerre.

A közelmúltban személyesen éltem át ezt egy zenekarral és arra gondoltam, hogy a tapasztalatokat megosztom veled, mert hasznos lehet.

Történt ugyanis, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy vendég lehettem egy gyönyörű születésnapi ünnepségen.

Sőt, az igazat megvallva, valójában nem is vendég voltam, hanem műsorvezető-házigazda.

Ez egy igazán impozáns este volt, elsősorban két dolognak köszönhetően:

  1. Az ünnepelt hölgy igen nemes, kerek évfordulóhoz érkezett
  2. A férj nem csak fülig szerelmes belé, de igen gondos szervező is

Ez azt jelenti, hogy egy szolid, 120 fős ünnepség kerekedett, igazi dínom-dánom, ajándék hegyekkel, pazar lakomával és táncmulatsággal.

Ott voltam, tehát tanúsíthatom, hogy az este kérem tisztelettel mind az ünnepelt, mind a vendégek maximális megelégedésére zajlott.

Még azt is kijelenthetem, hogy az én dolgom mondhatni könnyű volt, hiszen a társaság is remek volt, és maga a program is, mégis volt valami, amit szeretnék kiemelnei, mint tanulságot a közönség előtti beszéddel kapcsolatban.

Volt a fellépők között egy banda.

Egy „mulattató zenekar”.

Hát ha egy szóval kellene leírnom őket, akkor azt mondanám…

Bocsánat.. nem tudom egy szóval leírni őket…

Mert az nyílvánvaló, hogy profik voltak, a szó szoros értelmében. De ez nem az a hideg, számító profizmus, ami néha az ember eszébe jut, ha ezt a szót hallja.

Szívből jövő, igazi ragyogás volt, amit csináltak, de mindezt olyan szakmai tökéletességgel és alázattal, hogy én csak néztem.

Bevallom, amellett, hogy magam is élveztem a játékukat, nem tudtam, nem szakmai szemmel nézni őket.

Had mondjak el róluk pár dolgot, amit érdemes megszívlelni:

  1. Mosoly az első pillanattól kezdve.

Abban a másodpercben, ahogy kiléptek a közönség elé, MINDEGYIKÜK arcán ott ült a mosoly. De nem az a kényszeredett műmosoly, amibe néha beleszaladunk, hanem az a belülről fakadó őszinte mosoly, amiből sugárzik, hogy ezek az emberek SZERETIK a közönséget, és szeretnek nekik játszani. (Azt hozzátenném, hogy nem a belépés pillanatában csattintották fel magukra  a mosolyt, hanem már akkor is vígan kacarásztak magukban, amikor még senki nem látta őket!)

  1. Kapcsolatban a közönséggel.

Na, hát rájuk aztán nem lehet azt mondani, hogy hideg, távolságtartó sztárallűröket felvonultató bagázs lett volna! Az első pillanattól a közönséghez kommunikáltak. Megszólították az embereket, a szemükbe néztek, kacsintottak, visszamosolyogtak. Érdekes, hogy itt senki nem a hangszerébe merülve játszott, itt mindenki a hangszerén keresztül kommunikált az emberekkel. Érződött, hogy a dalokkal el akarnak valamit mondani, hogy érzést, gondolatot akarnak átadni.

  1. Játék szívből, igazán

Igen, nekik itt dolguk volt, ők itt felléptek, nekik szórakoztatni kellett a nagyérdeműt, és ezért bizonyára fizetést is kaptak. De ezek az emberek ÉLVEZTÉK, hogy játszhatnak. Benne volt szívük-lelkük a zenélésben! Legalább 5-6 alkalommal léptem oda a vezetőhöz, hogy a fülébe súgva koordináljam a következő eseményt, és jelezzem nekik, hogy esetleg belefér még egy szám stb. MINDEN alkalommal boldog vigyor volt a válasz és úgy húztak rá még egy pörgős számot az előzőkre, mintha erre vártak volna egész délután.

  1. A közönség bevonása

Hát náluk aztán volt tánc! Megmozgatták a nyugdíjasokat, táncra perdítették a kisgyerekeket és félkörbe állva körülöttük, derékban meghajolva húzták nekik a talpalávalót. Elérték a csendesebben üldögélőknél is, hogy legalább ültükben megmozduljon a testük, és ha ez megvolt, hát nem volt visszaút, elragadta őket a tánc. A vonatozásba úgy voltnak be mindenkit, hogy ha a MÁV ilyen járatokat indítana, hát mindenki azzal akarna utazni.

Őszinte csodálattal figyeltem őket és oldódtam fel magam is a játékosságukban!

Érdemes tanulni tőlük, ha bármikor is emberek előtt kell beszélned, ez a 4 kulcs elem jól jöhet:

  1. Mosoly az első pillanattól kezdve.
  2. Kapcsolatban a közönséggel.
  3. Játék szívből, igazán
  4. A közönség bevonása

Ha érdekel, hogyan lehet a közönséghez szóló előadást összeállítani, vedd meg és olvasd el a „Beszélj magabiztosan mások előtt” könyvet.

Könyvek és lemezek

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


  • _gat
  • _ga_*
  • _ga
  • _gid

Összes tiltása
Összes engedélyezése