websikehealthcheck

Blog bejegyzések

Pareto elv a beszédben

Bocsánat, ha még nem hallottál róla, gyorsan elmondom, mi is az a „Pareto elv”.

A Wikipédia írja:

„Eredetileg Vilfredo Pareto olasz közgazdász alkotta meg 1906-ban azt a matematikai képletet, amellyel az egyenlőtlen vagyoneloszlást (a javak egyenlőtlen eloszlását) írta le, megfigyelései alapján. Pareto azt állította, hogy a megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül.”

Ezt a „80-20” elvet aztán sok más helyen is alkalmazták már.

Dr. Joseph Juran arra jött rá, hogy a (bekövetkező) problémák 80%-át a hibák (az elkövetett hibák) 20%-a okozza.

Vagy érvényes lehet arra is, hogy egy piaci környezetben működő vállalat bevételének 80%-át általában a vevők 20%-a „termeli meg”.

Könnyen lehet, hogy például a hirdetések 20%-a hozza az üzletek 80%-át.

Ron Hubbard kifejezetten egy rendezvény, vagy PR esemény megszervezése kapcsán írta azt, hogy 80%-ban fontos az előkészület és 20%-ban a lebonyolítás.

Magyarán, ha mindent profin előkészítettél, akkor már csak jól kell csinálni élőben.

Namost ez az elv tapasztalatim szerint nagyon is helytálló a közönség előtti beszédben is, a következő módon:

80% fontossággal bír a felkészülés

20% fontossággal maga az élő előadás

Tehát, ha elegendő figyelmet teszel arra, hogy a megfelelő módon készülj fel, akkor már csak annyi a dolgod, hogy ne rontsd el!

Ha felkészültél a célközönségből, és ez alapján jól van összeállítva a szöveg, jók benne a példák, amik tényleg az előtted ülők életére vetíthetők, ha jól raktad össze a diákat, ha begyakoroltad az esetleges kérdésekre a válaszokat, és még a bevonulást, gesztusokat, mikrofon használatot is, akkor jóval kevesebb lesz az idegeskedés, és már csak arra kell figyelned, hogy ezeket mind megcsináld élőben.

Alig marad esély arra, hogy elrontsd és nincs olyan helyzet, amit nem tudnál megfelelően kezelni.

Szóval, ha beleteszed a 80% előkészületet, akkor azzal szinte bebiztosítod, hogy élőben minden jól menjen majd!

Szinte minden fontos dolog össze van szedve a profi előkészületekről a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvben. Olvasd el! https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

Bombanők és macsó pasik

Ha az ember a civilizáció részeként élni mindennapjait, egyszerűen nem tudja elkerülni, hogy ne találkozzon reklámokkal, hirdetésekkel, amikben az esetek java részében, csupa csillogó, ragyogó, szinte tökéletes nő és férfi jelenik meg.

Sőt, ha a város előkelőbb részeiben jár, vagy olyan intézményekben, irodában forog, akkor szinte csak jól öltözött, jól szituált, remek állapotban lévő emberrel találkozik, akiről süt a jómód.

Elegáns autók, drága órák, hihetetlen magabiztosság és valami létfenség, az élet gondjai felett állás sugárzik róluk.

Emiatt aztán az ember hajlamos leértékelni magát, hogy ő még nem ilyen, vagy nem tart itt, vagy nem elég jó ehhez a világhoz.

És inkább hátrébb lép egyet a csendes, árnyékos félhomályba.

Konkrétan volt már olyan cégvezető barátom, aki ZSENIÁLIS üzletember volt és nagyszerűen vitte a cégét, de egyszerűen nem akart kiállni mások elé beszélni, mert nem volt elégedett a megjelenésével.

Akkor tisztázzunk valamit.

A kifejezetten gyönyörű nőknek és a hihetetlenül sármos pasiknak nincs mindig könnyű dolga, ha közönség előtt kell beszélniük.

Igaza, hogy ez hatalmas vonzerő és a közönség nagyon örül, ha ők lépnek színpadra, és még nézik is őket, árgus tekintettel és olvadón.

De hogy jó nagy százalékban nem arra figyelnek, amit mondnak, az biztos.

Nem egyszerű egy gyönyörű és csinos nőnek szakemberek előtt beszélni egy szakmai témáról.

Mert a tekintetek és a gondolatok könnyen elkalandoznak a nézőtéren és ő már nem tud hogyan semlegesebbnek maradni és egyszerűbben öltözni, hogy a figyelmet a mondanivalójára terelje.

Az is igaz, hogy van olyan, aki ezt az előnyét remekül kamatoztatja, sőt, olyan is van, aki az üzleti életben ebből él, de ez nagyon is kétélű fegyver.

Úgyhogy nekünk, közönséges halandóknak van egy nagyon jó hírem!

NEM BAJ, ha nem vagy címlaplány és nem baj, ha nem vagy alfahím!

Sőt, ne feledd, hogy ez sokszor még előnyt is jelent!

Ha emberek előtt beszélsz, akkor neked abban kell jónak lenned, AMIT mondasz és AHOGY mondod, nem pedig azzal kell elhoznod a babért, ahogyan festesz és főleg nem azzal, hogy hány ember szeme akad meg rajtad!

 

Ha többet akarsz tudni a közönséghez passzoló megjelenésről és az emberek kezeléséről,  olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet. https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

Mire figyelj, ha szórakoztató sztorit mesélsz?

Ez egy olyan kérdés, amit többször felmerül a képzéseken.

Lehet-e, vagy érdemes-e vicces sztorikat mesélni az előadás közben?

Először is, semmi nem tiltja meg!

Nincs erre hivatalos paragrafus, és nem rontanak be az ajtón fogdmegek, hogy „A törvény nevében…”

Azt viszont már nagyon is érdemes átgondolni, hogy MILYEN vicces történetet mesélj el.

Ezt három dolog határozza meg. Az a bizonyos „szentháromság”, ami minden dolgot meghatároz egy előadó számára:

  1. Közönség – azaz kik ülnek előtted
  2. Téma – vagyis, hogy miről beszélsz
  3. Te magad – hogy milyen egyéniség vagy te

Ha tőled nem ál messze a móka-kacagás, és nem kell magadra erőltetned a viccességet, akkor nosza.

Ha viszont kissé visszafogottabb, vagy kifejezetten konzervatív alkat vagy, akkor óvatosan bánnék a vicces sztorikkal, mert ha nem jön hitelesen a tréfa, akkor kényszeredett lesz a mesélés is, és a fogadtatás is.

Persze érdemes végiggondolni, hogy mennyire passzol a TÉMÁDHOZ egy vicces sztori, vagy anekdota.

Nyílván, nem csak arról van szó, hogy egy temetési vállalkozó ne poénkodjon, hanem arról is, hogy nem kell mindenáron beleerőltetni egy poént az előadásba, mert másoknál ezt láttam, és biztos jól jön ide is.

Ha a téma kényesebb, ha a hangulata, amit meg akarsz teremteni, egy kicsit emelkedettebb, vagy ha éppen keménynek kell lenned és meg kell értetned valami fontosat az előtted ülőkkel, akkor nincs helye ott viccnek.

De a legfontosabb tényező maga a KÖZÖNSÉG.

Vajon azok az emberek ott előtted, élveznének és értékelnének egy mókás történetet?

Korban, egzisztenciában, hangulatban viccelődősnek látszanak?

Ha igen, akkor hajrá.

Ha nem, akkor ne erőltesd, mert elcsúszik a dolog és kínos hümmögés lesz a vége.

Te felsülsz, ők meg kényelmetlenül érzik magukat.

Egyébként ez utóbbi tényező határozza meg azt is, hogy MILYEN történetet mondhatsz el.

Hogy belefér-e az alkohol, nők, szex, káromkodás, az attól függ, hogy KIKNEK beszélsz.

Ez az alapigazság is azt mutatja, hogy egy profi előadó nem attól profi, hogy van egy-két fényesre csiszolt sztorija  és mindenhol ugyanazt adja elő, hanem attól, hogy széles repertoárja van, 10-20 remek sztorija, és ezekből mindig éppen azt húzza elő, amelyik az adott helyzethez legjobban passzol!

 

A célközönséghez igazodó előadások összeállításáról többet is elmondok a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvben. Olvasd el: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

 

Harcban a félelmekkel

Nem véletlen a címben szereplő kifejezés: tényleg „harcban” állunk a félelmeinkkel.

Gyakorta megütközünk velük, és jó esetben győzelmet aratunk felettük.

Azok meg állandóan újra megjelennek valahonnan hátulról, sutyorgva, előbukkanva a semmiből.

És az embernek néha bizony inába száll a bátorsága.

El sem jut az összecsapásig, el sem jut odáig, hogy SZEMBENÉZZEN a félelmekkel, és azok ellenére is megtegye, amit kell, inkább kitalál valami valódinak látszó indokot és feladja.

Szörnyű, de igaz.

Sokszor elég megjelennie egy félelemnek, elég a homályos körvolát sejteni és már fújják is a kürtök a visszavonulást.

Hogy mi a baj ezzel?

Hát a tény, hogy ez egy vereség.

Hogy az ember veszít, hogy ki sem állt a harcmezőre.

Ez talán gyávaság volna?

“Óh, túl erős a kifejezés”.

Pedig pontosan erről van szó!

Aki meghátrál egy félelem elől úgy, hogy meg sem próbált megvívni vele, meg sem próbált fölé kerekedni, az elnézést, de gyáva…

Hát legalább annyit megtehetnénk, hogy szembeszegülünk, és esélyt adunk magunknak a diadalra.

De neeeem, elég csak megpillantani az ellenséget és már húzódunk is vissza, szűkölve, feladva, menekülve.

Ez nem csak azért baj, mert elvesztettünk egy csatát, elszalasztottunk egy lehetőséget, amikor valami jót, vagy hasznosat lehetett volna tenni, vagy el lehetett volna érni valamit.

Ez azért is baj, mert átengedtük a területet.

Ugyanis az a csatamező, ahol harc nélkül vereséget szenvedünk, az az ellenségé lett és azé is marad.

Hacsak valamikor – összeszedve minden bátorságunk –  vissza nem foglaljuk.

Az a baj az összes olyan helyzettel, amikor harc nélkül behódolunk a félelmeknek, hogy teret adunk nekik.

Saját önszántunkból engedjük át a birodalmunkat.

És ami nem a miénk, amit a félelem ural, oda már bemenni sem merünk.

Így lesz egyre kisebb és kisebb a saját uradalmunk, ahol jól érezzük magunkat, ahol bátrak vagyunk, ahol merünk élni és dolgokat véghezvinni.

Van, akik ezt komfort zónának mondják, tőlem akár az is lehet.

De a lényeg, hogy lehetne ezt máshogy is!

Le lehetne győzni a félelmeket, meg lehetne csinálni olyan dolgokat, amik elsőre ijesztőek, vagy rettenetesek.

El lehetne csitítani a sutyorgó kis hangokat, szembe lehetne szállni velük.

És ezzel nem csak egy csatát nyernénk meg, nem csak sikerélményt szereznénk, és nem csak elégedett mosoly ülne ki az arcunkra.

Ezzel területet szereznénk!

Mert az a vidék, – az életünknek az a területe, a képességeink és lehetőségeink földje –  amit visszahódítunk a félelmektől, az már a MIÉNK!

Ott merünk álmodni, akarni, tenni és győzni!

És ugye látod, ha a magasból néznénk a tájra, az egész életünkre, nagyon nem mindegy, hogy a teljes birodalomból mennyi lenne a tiéd, és mennyit uralnának a félelmek.

MINDEN elvesztett csata és behódolás területet enged át a félelmeknek.

Minden megnyert csata a te ellenőrzésed alá von területeket.

Csak kérdem…

Nem kéne birtokba venned az EGÉSZ birodalmat?

 

Ha stabil győzelmet akarsz aratni a félelmek felett, akkor nézd meg ezt a fél órás, ingyenes videót, amiben 5 konkrét tippet adok a félelmek leküzdésére:

5 tipp a magabiztos fellépéshez

 

Mindjárt kezdünk!

Teljesen hétköznapi helyzet: elmész egy előadásra, tájékoztatóra, rendezvényre.

Mondjuk ez nem egy nagyon hivatalos, protokolláris esemény, ahol nagy emberek beszélnek, ez egy szimpla konferencia, vagy üzleti találkozó stb.

18.00-ra van meghirdetve a kezdés.

Te hányra mész oda?

És mennyit hagysz rá az indulásra, kalkulálva a forgalmi akadályokat, vagy bármi mást, ami közbejöhet?

És ha odaértél, akkor mit csinálsz, miután megérkeztél?

Gondolom mosdó látogatás, vagy ha van fogadó ital, meg kis falatok, akkor csipegetés, meg beszélgetés az ismerősökkel az előtérben stb.

Te szoktad-e magadtól figyelni az órádat, hogy a kezdésre pontosan beérj a terembe?

És ha nézed is, akkor szépen magadtól ülsz le a helyedre időben, hogy a kezdésre kész legyél?

Ha igen, akkor te ahhoz a 10%-hoz tartozol, aki felelősségteljes résztvevőként eleve készen áll a kezdésre, és nem a szervezőre, vagy az előadóra bízza, hogy figyelmeztessék az időre.

Az emberek 90%-a viszont nem így van vele.

Ő egy eseményre érkezik, amit élvezni, akar, ő egy résztvevő, aki saját magától simán ellenne egész délután, beszélgetve és mászkálgatva, ha majd valaki hivatalosan elő akar adni valamit, akkor szól.

Azért vannak a szervezők, hogy jelezzék, ha valami elkezdődik.

Nincs ezzel semmi baj, ettől még nem lesz gonosz valaki, egyszerűen csak az a megfigyelhető jelenség, hogy a résztvevők igénylik a kontrollt!

És ha te szervező, vagy házigazda vagy egy eseményen, akkor tudnod kell, hogy a kezdés előtt pár perccel el kell kezdeni beterelni, vagy a helyükre kísérni az embereket.

Ha te vagy a műsorvezető, akkor pedig érdemes egy kicsit előre dolgoznod.

Kanyarodjuk csak vissza ahhoz a helyzethez, amikor te is résztvevő vagy.

Éppen elmerülten beszélgetsz valakivel, amikor odalép hozzátok egy szervező és finoman jelzi, hogy foglaljatok helyet, mert azonnal kezdődik az esemény.

Te meg még nem kávéztál és nem voltál mosdóban.

Mit teszel? Gyorsan elrohansz a mosdóba , és kávéval a kezedben totyogsz a helyedre kínosan…

Na, hát ezért gondoskodik egy profi műsorvezető arról, hogy a közönség időben el tudjon intézni mindent, amit a műsor előtt szeretne.

Tudod, mivel gondoskodik erről?

Azzal, hogy mondjuk 10 perccel a kezdés előtt magához ragadja a mikrofont és jelzi, hogy 10 perc múlva kezdés lesz, addig még szabadon van idő beszélgetni stb.

5 perccel kezdés előtt megismétli, hogy aki szeretne, most menjen el mosdóba, most kérjen egy kávét stb.

Aztán 2 perccel a kezdés előtt kiáll, és segít a közönség terelőknek azzal, hogy mindenkit megkér, lassan foglalják el a helyüket stb.

Így aztán, 18.00-kor úgy köszöntheti a nagybecsült megjelenteket, hogy kétszer már beszélt hozzájuk, már ismerik a hangját, a közönségben pedig mindenkinek volt esélye elintézni, amit akart.

Aprós figyelmességnek látszik, de mind a két fél számára előnyös megoldás.

Ha többet akarsz tudni arról, hogyan kell magabiztosan és hatásosan beszélni mások előtt,  olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/