Bátran vállalom a veszélyt és leírom, amit gondolok.
Te pedig, ha elolvastad, egész nyugodtan mondd el, hogy TE mint gondolsz!
A viccekkel nincsen semmi gond, én személy szerint imádom őket, életem legfelszabadultabb és legörömtelibb kacagásai közül jó néhánynak köze volt egy jól elmesélt vicchez.
Az is igaz viszont, hogy a legfelszabadultabb és legörömtelibb kacagások java részének meg nem vicchez volt köze.
Ha valaki viccet mesél egyszerre több embernek, akkor pár dolgot érdemes észben tartania:
- A viccek nem egyformák, van közöttük ragyogó, van közöttük közepes és van silány. Nem fog minden vicc ugyanúgy tarolni.
- Az emberek meg pláne nem egyformák. Mindenkinek más az ízlése, ruhában, ételben, filmben és így viccekben is. Ugyanazon a viccen van, aki majd megszakad és van, aki meg sem rezdül, sőt, van, akit az a vicc kifejezetten irritál.
- A közönség mindig emberekből áll, akiknek van valamilyen ízlése és hangulata. Ezek a hangulatok összeadódnak és lesz belőle egy nagy, általános hangulat, amit az előadónak figyelembe kell vennie.
Nagyon is helyénvaló, ha a beszélő oldani akarja a hangulatot, fel akarja dobni kicsit a közönségét.
Érthető, ha ehhez azt az eszközt veti be, amit az emberek 90%-a bevetne, ha meg akarna nevettetni valaki mást: elmesél egy viccet.
És azt hiszem, ezzel van a baj.
Hogy az emberek 90%-a ezt használná.
Egy valódi előadótól egy kicsit mást várnak el .
A vicc – bocsánat – a legalja!
A legáltalánosabb, legelcsépeltebb, legsablonosabb mód a hangulat emelésére.
És egy profinak – legalábbis hitem szerint – kell, hogy legyen ennél kifinomultabb, egyedibb, stílusosabb módszerei is, ami megkülönbözteti őt az átlagtól.
Én azt becsülöm leginkább, amikor valaki a helyzetből, a közönségből, a témából, a szituációból kreál valami nevettetőt.
Amikor azt érzem, hogy ez nem egy betanult sablon volt, hanem valami ízes, játékos, megismételhetetlen geg elem.
Egy jó szófordulat, egy kis önirónia, egy kölcsönösen szórakoztató szabad csörte egy résztvevővel.
Azt a humort becsülöm leginkább, ami nem sablonos, nem előre csomagolt és steril.
A viccmesélés kicsit „fast food” humor.
Emlékszel, az elején azt mondtam, hogy életem legfelszabadultabb és legörömtelibb kacagásai közül jó néhányak köze volt valami elmesélt vicchez.
Igaz. De a többségének nem volt köze vicchez.
Valami egyedi helyzetkomikumhoz volt köze.
Nincs baj az előadás közbeni viccmeséléssel.
Szó nincs arról, hogy tilos lenne.
Csak arról van szó, hogy van még humor a viccek felett is.
…
Ha többet akarsz tudni arról, hogyan kell magabiztosan és hatásosan beszélni mások előtt, olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/
