websikehealthcheck

profi

A profi, aki beszól

Mi van akkor, ha a közönségemben ülő szakember, (aki legalább annyira ért a témához, mint én), egyszer csak beszól, és én porig égek?

Mert mondjuk, nyilvánosan kijavít.

Vagy csak azt mondja, hogy „Az nem is úgy van!”

Vagy nem szólal meg, csak úgy félhangosan felnevet.

Vagy tudod, úgy cöccög, amivel azt fejezi ki, hogy „Még ezt a hülyeséget!”

Álljunk meg egy szóra!

Előfordulhat-e egyáltalán egy előadáson, hogy a közönség soraiban ott ül egy minimum annyira hozzáértő ember, mint én?

Simán.

És az is lehet, hogy még nálam is nagyobb szakértő, esetleg ismert név a szakmában, vagy közismert VIP? A szakma nagyasszonya, maga a Királyné?

Hajaj, de még mennyire.

Na jó.

Számíthatok-e arra, hogy egy profi, beszóljon, kritizáljon,vagy cöccögjön?

NEM!

Nyílván, ha valami olyat mondok, ami helytelen volt, akkor rákérdez, vagy közbevet valamit, hogy helyes legyen az információ, ami a közönséghez eljut, de azt is segítő formában teszi, nem támadólag.

Például azt mondom, hogy: „Mindegy hova nézel, amikor az ügyféllel beszélsz.”, ő pedig jelentkezik, és azt mondja: „Én azt tapasztaltam, hogy ha az ügyfélre nézek, az sokszor kifejezetten eredményes.”

Ez nem volt kekeckedés, nem volt támadás, csak korrekció, ami egy szakmailag képzett embertől elvárható.

Vagy odajön szünetben, félrevon, és úgy kérdezi meg, hogy „Tényleg az a tapasztalata, hogy edzés előtt nem kell bemelegíteni?”

Ebben sem volt semmi támadó, teljesen korrekt a kérdése, és még hálás is vagyok neki, mert így szünet után ki tudom javítani, amit rosszul mondtam.

De ilyen helyzeteken még gondolkodni sem kell, hiszen én FELKÉSZÜLTEN tartom az előadást és eleve nem mondok olyan dolgokat, amik ne volnának helyesek.

Én most kifejezetten arra gondolok, hogy jöhet-e egy profitól kekeckedő beszólás, vagy direkt megzavarás.

NEM!

Egy igazi profi soha nem tenne ilyet.

Több okból sem.

Egyrészt azért, mert állt már emberek előtt hasonló helyzetben és tudja, hogy nem könnyű 50 emberhez beszélni, így nem fog olyat tenni másokkal, amit nem szeretne, hogy vele tegyenek meg.

Ráadásul egy profi ideje nagyon drága! Nem fog elvesztegetni 1-2 órát azért, hogy valaki másnak beszólogasson. Azért jön az előadásra, hogy valami újat, valami értéket kapjon, és ha csak 2 mondatot tudtam adni neki, amit használni tud, akkor már megérte neki.

De ami a legfontosabb: egy profi azért nem fog beszólni, mert PROFI!

Tudja, hogy csak akkor marad meg valaki a csúcson, ha hajlandó megőrizni a tiszteletet, sőt az alázatot a szakma és a tudás felé.

Eszében sincs megzavarni egy előadást, aminek az a célja, hogy az ott ülök értéket kapjanak.

De álljunk csak meg…

Mi van, ha van ott egy szakember, aki mégis beszól?

Egyszerű! Egy dolgot azonnal tudok róla: ez az ember NEM profi!

És én ennek megfelelően fogom kezelni.

Úgy, mint egy beszólogató közönségtagot.

Finoman, tisztelettel, de a megfelelő módon és hatékonyan.

A profik titka

Hogy a fészkes fityfenében van az, hogy vannak olyan profi előadók, akik képesek BÁRMILYEN  helyzet jól kezelni, minden kérdésre van egy válaszuk, minden felvetést vissza tudnak terelni a megfelelő irányba, és ráadásul, minden helyzetre van egy jó sztorijuk?

Hogy csinálják?

Van valami feneketlen „sztori-kút” a fejükben és csak be kell csukniuk a szemüket, hogy leeresszék a vödröt, és elég csak felhúzni, mert abban úgyis lesz valami használható?

Vagy bonyolultabb az agyuk, mint a CIA komplett számítógép hálózata Langley-ben, és bármire képesek asszociálni, és bármiről elő tudnak rántani egy sztorit, vagy történetetkreat, amit eddigi életük bármely percében olvastak, vagy hallottak valahol?

Vagy van a fejükben 1500 sztori betanulva?

Vagy mindig kitalálnak egy újat és úgy adják elő, mintha megtörtént volna?

Háááát, nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy az általam ismert profik hogy csinálják.

Nincs szükségük ezer sztorira.

Elég nekik mondjuk 20.

De ezeket képesek színesen, kreatívan, szabadon használni.

Ugyanis EGY sztorinak, nagyon sokféle üzenete, következtetése, célja, iránya lehet.

Mondom a példát:

Kamasz baráti társaság minden évben nyaralni megy. Többségük kocsival, egyikük motorral. Ő egyébként egy takarékos fiú, mindig csak annyit tankol, amennyire mindenképpen szükség van. Emiatt aztán egyik alkalommal is, mikor a többiekhez igyekszik, idő előtt lefullad a motor, kétszer kell meglötyögtetnie a tankot, hogy továbbdöcögjön, bukósisakban megy be egy vidéki kiskocsmába érdeklődni, emiatt a helyiek UFÓ-nak nézik, majd a céltól nem messze mikor hullafáradtan tolja a motort, megcsúszik és elhever az árokban, a motor félig rajta. Az arra járó autókból meg dudálnak, villognak, integetnek, és kiabálnak, hogy „Ez az öcsém, nyomjad a szkandert!” Majd mikor este megérkezik a többiekhez és mindezt elmeséli a társaság egyik fele kínosan pironkodik… hiszen 20 perces azelőtt ők is gyanútlanul dudáltak az út szélén szkanderező motorosnak.

Namost HÁNY helyzetben tudom használni ezt a sztorit?

Amikor éppen arról beszélek egy cégben, hogy a tervezésben ne csak a minimumot tervezd, hanem bőséges ráhagyással gondolkodj, akkor mondhatom: „Erről jut eszembe egy barátom története…”

Amikor egy másik helyzetben a barátságról és a törődésről beszélek, akkor már váltok is át a történetre: „Volt nekem egy kedves barátom, aki motorral…”

Amikor a kellemetlen helyzetekről beszélek, és úgy gondolom, jól jönne egy sztori, akkor simán csak előkapom: „Amikor mi még annak idején…”

UGYANAZ a történet, legalább 5-10 helyzetben lesz tökéletesen alkalmazható, HA képes vagyok rá színesen és kreatívan tekinteni.

Minél több tanulságot és üzenetet kapcsolok hozzá, annál több előadást fog színesíteni és annál több helyzetben lesz a segítségemre!

Ha van 20 jó sztorim, szinte az élet összes helyzetére lesz történetem!

 

Idézetek rabságában

Sokszor látom, még a rutinos, magabiztos előadóknál is, hogy bizony az idézetek rabjává válnak.

Nem arra gondolok, hogy túl sok idézetet használnának.

Könnyen lehet, hogy az előadás témájához, vagy menetéhez nagyon is kellenek a máshonnan hozott, hitelességet alátámasztó, ütős mondatok.

Nem is arra gondolok, hogy rossz idézetet használnak.

Lehet, hogy némelyiket hosszabban kell elmagyarázni, lehet, hogy van, ami elsőre nem teljesen érthető, de az előadók többnyire nagyon is tudják, hogy mire akarnak kilyukadni, és szépen, lépésről-lépésre elviszik a közönségüket a megértésig.

Arra gondolok, amikor az előadó idézni akar, de nem készült fel rendesen, a HOGYANT illetően.

Ez élő helyzetben azt jelenti, hogy kimért léptekkel elegánsan odalépdel a kisasztalhoz és azt mondja nagy rejtélyesen:

„No, és nézzük csak, mit mond erről Einstein!”

A közönség meg ott ül feszülten, a hölgyek beharapják a felső ajkukat, az urak megpróbálják ugyan a nyugalom látszatát magukra erőltetni, de már az ujjukkal babrálnak rendületlenül.

Az előadó pedig besétál középre és lapozgat.

Mi pedig várunk…

És az első elnyúló másodpercekkel az izgalom alábbhagyni látszik.

„Itt lesz ez, egy pillanat!” – mondja ő, és most visszafele lapoz.

Bennünk, hallgatókban egy pillanatra újra felizzik az izgalom parazsa, de ez már csak átmeneti, mert amikor az előadónk száját elhagyja egy óvatlan „Hmmmmm”, amit az a fránya mikrofon közkinccsé tesz, akkor a várakozás átcsap csalódottságba.

És hiába robban ki az ő boldogsága fél perc után, midőn belerikkantja a tömegbe, hogy „Megvan!!!”, a pillanat már tovaszállt, a varázs elenyészett és a közönség már inkább csak illedelmesen figyel.

Az idézet nem üt akkorát, az erő, ami benne volt elszisszent, mint a sokadszor nyitott colás palackból az utolsó szénsav löket.

A hatás, amit kivált, csak pislákoló gyertyaláng a robbanáshoz képest, amit a frappáns idézet eredetileg kiváltani volt hivatott.

MIÉRT?
Mert az előadónk biza nem készült fel rendesen.

Megspórolta otthon azt a fél percet, ami ahhoz kellett volna, hogy a könyvben egy cetlivel bejelölje az oldalt és a bekezdést.

És ez a megspórolt fél perc most sokszorosan bosszulta meg magát.

Szóval..

KÉRLEK, ne légy amatőr!

Készülj fel profin minden részlettel, mert ha kiengeded a kezedből a közönség figyelmét, akkor ezzel elengedted az esélyét annak, hogy a megfelelő hatást kiváltsd!

 

 

 

A világ legegyszerűbb tesztje

Nem akarok én hatásvadász lenni, de ez a teszt TÉNYLEG a világ legegyszerűbb tesztje!
Amin egyébként az emberek 99%-a elbukik.
És tudod, mi a legdurvább?
Hogy ezzel nincs is semmi baj…

A teszt pofon egyszerű, nyugodtan csináld meg, attól tartok, fél perc lesz az egész.
Állj meg kérlek egy tükör előtt, vagy ablaküveg előtt, ha kint már sötét van, vagy egy szekrényajtó előtt, amiben tükröződsz.
Mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy lásd magad.
Állj kényelmesen, egyenesen, nyugodtan, a KEZED LEGYEN A TESTED MELLETT LAZÁN.
Namost!
Kezdj el beszélni a tükörképedhez.
Tök mindegy, hogy miről, mesélhetsz receptekről, a tegnapi napodról, a vágyaidról, vagy hogy micsoda hülyeség ez a feladat, a lényeg, hogy folyamatosan beszélj.
EGYETLEN dologra kell figyelned: NE MOZOGJON A KEZED!
Maradjon ott szépen nyugodtan és lazán a tested mellett.
A fejed mozoghat, ahogyan beszélsz, szabad a mimika, és a hangoddal is azt csinálhatsz amit akarsz, de a kezed nem mozogjon.
Tippelj, meddig bírnád?
Ameddig csak akarod?
Hát akkor te nem erről a világról származol, az tuti.
5 percig?
Hát ha 5 percig bírod, akkor messze az átlag feletti képességekkel bírsz.
Fél perc?
Igen, ez reális, többnyire itt jönnek a gondok.
Ugyanis az emberek java része két dolgot tapasztal meg:
1. A keze egyszer csak magától és automatikusan megmozdul.
2. Vagy észleli, hogy a keze mozdulna, és oda kell figyelni, hogy ne mozogjon. De abban a pillanatban már nem arra figyel, amit mondd, hanem arra, hogy a keze ne mozogjon.
Ez csak annyit jelent, hogy a kezed mozgása NINCS a tudatos kontrollod alatt, hanem ÖSZTÖNÖSEN izeg-mozog.
Nem akarok én túl messzire menni, de az a helyzet, hogy az ilyen rutinszerű munkákat, mint a test mozgatása, az ember nem tudatosan végzi, hanem kiadja a melót mindenféle automatáknak.
Namost, kérdem én, hogyan akarunk tudatos és profi gesztusokat kialakítani, ha mindig közbeszól az automata?
El kéne jutni oda, hogy minden tudattalan, ösztönös, nem irányított mozgást el tudjunk csitítani, és csak ezután lehetne nulláról és tiszta lappal felépíteni a tudatos és hatásos gesztusokat.
És ha te TOP profi akarsz lenni, akkor el is kell jutnod ide!
De ha nem a klasszisok közé akarsz emelkedni, hanem egyszerűen csak magabiztosan és hatásosan akarsz beszélni, akkor elég, ha tisztában vagy ezzel és képes vagy helyes gesztusokat használni…
Nyugi, az sokkal egyszerűbb feladat!