websikehealthcheck

közönség

Egyszerű flipchart tábla szabályok

Ha még nem is használtál, biztos láttál már ilyen táblát: viszonylag nagy felület, viszonylag nagy lapokkal.

Arra való, hogy messziről is lássák, amit írsz, vagy rajzolsz.

Felsorolok ide 5 fontos szabályt a használatához:

  1. Nagy betűk és rajzok

Mivel a cél pont az, hogy messziről is látható legyen, nem lehet mütyüri betűkkel írni. Lehet, hogy takarékosabb lenne papír szempontból, ha sok mindent zsúfolnál be egy lapra, de inkább lapozz többször, és használj több papírt, a lényeg az érthetőség és a pontosan átadott infó!

  1. Mindig papírra, soha nem a tábla felületére

Egyrészt azért, mert néha lehetetlen szépen letörölni. Nincs kiábrándítóbb, mint a maszatos, kék-piros foltos tábla, amin nem látszik rendesen, amit írsz. De van egy ennél fontosabb szempont is: könnyen lehet, hogy vissza akarsz utalni valamire, amit korábban írtál fel. Ha letörölted, esélyed sincs rá, ha papírt használtál, csak lapozol kettőt, és meg is van.

  1. Vágott hegyű filcet használj

Két féle filc van, a kerek fejű és a vágott hegyű. Az utóbbi sokkal jobb, mert a szélesebb felülettel, vastagabb betűket tudsz írni. Ha szabad javasolnom, mindig legyen nálad egy SAJÁT készlet, mert nem tudhatod, milyen filcet találsz a teremben, mennyire van kifogyva stb.

  1. Az előre megírt lapokat körültekintéssel használd

Lehetséges, hogy egy ábrát, vagy szöveget előre fel akarsz rajzolni, hogy szép legyen, vagy ne vigyen el időt élőben. Ez teljesen érthető, csak egy dologra figyelj: amikor oda lapozol, GARANTÁLT, hogy az emberek elkezdik azt figyelni, nézegetni, olvasgatni stb. Nem rád fognak figyelni, hanem a táblára. Tehát ne írj fel előre sok sornyi infót, mert azt fogják olvasgatni, ahelyett, hogy téged hallgatnának.

  1. Ne fordíts hátat sokáig

Ha több dolgot is írsz a táblára, akkor írj fel 1-2 szót, aztán fordulj vissza a közönséghez, hogy felvedd a szemkontaktust és visszaszerezd felettük a kontrollt. Ha túl sokáig írogatsz magadban, nem tudod, mi zajlik a hátad mögött, és biza a ménes könnyen szétszalad…

Ha többet akarsz tudni arról, mitől lesz profi az előadásod, olvasd el a „BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

 

 

Nyitott, vagy zárt kérdés?

Sokaknak okoz gondot, hogy hogyan vonják be a közönséget az előadásba, hogyan teremtsenek együttműködő, érdeklődő hallgatóságot.

A legegyszerűbb az, ha maga az előadó tesz fel kérdéseket, amit az előtte ülők meg tudnak válaszolni.

Node MILYEN kérdést?

Ha egy előadói képzésen felmerül, hogy: „Mi a kérdések két típusa?” kórusban érkezik a válasz, hogy „Nyitott és zárt!”.

Így is van.

De mikor azt kérdezem, hogy „Melyik típusú kérdéssel érdemes kezdeni a „hideg” közönségnél?” (magyarán olyan embereknél, akik nem ismerik egymást), akkor már megoszlanak a vélemények, van aki a nyitottra szavaz, van aki a zártra és van a többség, aki bölcsen tartózkodik.

Te mit mondanál?

Vagy mit gondolsz, miért javasolják a nyitott kérdést sokan?

Hát azért, mert annál ugye ki lehet fejteni a választ, és ezzel azonnal meg lehet mozgatni a közönséget.

Ez tökéletesen igaz is.

Egyetlen apróság van, amiért mégis azt mondom, hogy először ZÁRT kérdésekkel érdemes kezdeni.

Ez pedig a „hidegségi együttható”, vagyis az ismeretlen emberek feloldási tényezője.

Ugyanis – talán már te is megfigyelted – hogy ha idegen emberek jönnek össze egy előadáson, akkor kezdetben olyan óvatosak, mint selymes bundájú kisnyulak a mezőn.

Nincs ezzel semmi gond, én is hasonlóan viselkednék idegen környezetben.

Hát még egy sima zárt kérdésre sem mernének azonnal IGEN-nel, vagy NEM-mel felelni.

Ha azt kérnéd, hogy “tegye fel a kezét az…” az emberek fele még jelentkezni sem merne!

Hát jártunk mi iskolába! Tudjuk mi lesz azzal, aki jelentkezik.

FELSZÓLÍTJÁK! És akkor aztán jön a dráma!

“Én aztán nem jelentkezek! Nem vagyok én hülye! Majd megnézem a többit, aki jelentkezik, oszt ha nem lesz semmi bajuk legközelebb már én is merek.”

Csak végezz el egy tesztet, és kérdezd meg a 30 fős közönségben: „Ki volt már nyaralni Balatonnál?”

10 ember jelentkezik

Oké, ellenpróba: „Ki NEM volt még nyaralni a Balatonnál?”

Másik 10 ember jelentkezik.

A maradék tízzel mi vaaaaan?

Nem tudják, mi az a Balaton?

Neeeeeem, csak egyszerűen még túl idegen és túl veszélyes ahhoz a környezet, hogy feltegye a kezét.

Nemhogy még saját véleményt, vagy tapasztalatot mondjon el egy nyitott kérdésre felelve, hogy „Mit szeretsz a Balatonban?”

Csak kezdj el zárt kérdéseket feltenni, oldd fel a közönséget annyira, hogy jelentkezni már merjenek.

Aztán ha megtapasztalták, hogy ezzel nincs semmi baj, és te nem harapod le annak a fejét, aki jelentkezett és nem hozod kínos helyzetbe, akkor majd a többiek is mernek jelentkezni.

És ha kitartó vagy, akkor meglesz majd az első bátor ember, aki válaszolni mer egy nyitott kérdésre.

És ha őt jól kezeled, akkor a többiek is felbátorodnak és neked lesz egy együttműködő, kérdező-válaszoló, veled interakcióban lévő remek közönséged!

Ha érdekel, hogy hogyan kell bevonni a közönséget, olvasd el a “BESZÉLJ magabiztosan mások előtt” című könyvet: https://sooszoltan.hu/beszelj-magabiztosan-masok-elott/

 

 

 

A „varázsmondat”

Sokan fordulnak hozzám egy-egy előadás, meeting, vagy fontos találkozó előtt, hogy „Sooóse, figyelj, van itt egy helyzet, beszélnem kell 50 ember előtt, adj már 3 mondatban tanácsot, hogy mire figyeljek!”

Vagy még inkább: „Mit csináljak, hogy ne izguljak, mondj már 3 mondatot, amitől megnyugszom!”

Ez aaaaannyira cuki.

Hát azért átérzed a helyzetem ilyenkor, ugye?

A „varázsmondat” az Aladdinban még okés, ha a sziklaajtót kell elhúzni a barlang elől, de így élőben kissé nehézkesebb valami csodát kitalálni…

Mégis van valami, amit ilyenkor mondani szoktam, és ami határozottan segít is a beszélőknek.

Ez pedig a KULCS a közönség előtti beszédben!

És nagyjából így hangzik:

„Ne a formaságokkal törődj, hanem azzal, hogy tényleg át akard adni a közönségednek azt, amit mondasz!”

Magyarán, hogy valóban KOMMUNIKÁLJ!

Ugyanúgy, ahogy egyetlen emberrel tennéd, ha előtted állna.

Ott nem figyelsz a hülye formaságokra, ott egyszerűen csak el akarsz neki mondani valamit, azt akarod, hogy a másik megértse, befogadja, amit mondasz.

Ha csak egy ember van előtted, akkor nem jár máson az eszed, csak azon, hogy a beszélgetőpartnernél elérj valamit, hogy kiválts egy hatást, hogy úgy mondd el, amit akarsz, hogy a másik megértse, sőt lehetőleg egyet is értsen vele.

Na, hát ugyanezt kell megtenni, csak most nem egy emberrel, hanem mondjuk 50 emberrel.

Mert az a KOMMUNIKÁCIÓ!

Átadni valamit a másiknak, elsősorban beszéd útján, úgy, hogy azt megértse és lehetőleg be is fogadja.

És ezt szoktuk elfelejteni, amikor nem a másik félre koncentrálunk, hanem a „körülményekre”.

Hogy mit gondol rólam.

Hogy mi van, ha elrontom.

Hogy hogy néz ki a ruhám stb.

Mert ha ezekre figyelek, akkor már nem arra figyelek, aki előttem áll.

És akkor nem is kommunikálok.

Ha a közönség előtt állva én azon izgulok, hogy „jaj, csak mindent jól mondjak”, akkor nem is hozzájuk beszélek, hanem saját magamat nyugtatgatom.

Ha arra figyelek, hogy a tartásom legyen szép egyenes, és jól fogjam a mikrofont, akkor megint csak nem rájuk figyelek.

Ha félek a helyzettől és csak a papíromba merek motyogni a pulpitus mögött, akkor mindent csinálok, csak nem kommnuikálok.

És ezt ÉRZIK!!!

SZÁZSZOR többet ér a természetes, valódi kommunikáció, ahol az előadó TÉNYLEG át akar adni valamit a közönségének, mint az a formailag kifogástalan, de halott „előadás”, ahol az előadó magával, meg a diákkal, meg a jegyzettel van elfoglalva és alig várja, hogy leülhessen, mert a közönség nem volt más számára, csak szükséges rossz.

Ennyi a varázsmondat: KOMMUNIKÁLJ az emberekhez!

Ha kíváncsi vagy, hogy mit lehet tenni még a félelemmel, olvasd el ezt az ingyenes anyagot: https://sooszoltan.hu/miert-felunk-mas-elott-beszelni/

 

 

Idézetek rabságában

Sokszor látom, még a rutinos, magabiztos előadóknál is, hogy bizony az idézetek rabjává válnak.

Nem arra gondolok, hogy túl sok idézetet használnának.

Könnyen lehet, hogy az előadás témájához, vagy menetéhez nagyon is kellenek a máshonnan hozott, hitelességet alátámasztó, ütős mondatok.

Nem is arra gondolok, hogy rossz idézetet használnak.

Lehet, hogy némelyiket hosszabban kell elmagyarázni, lehet, hogy van, ami elsőre nem teljesen érthető, de az előadók többnyire nagyon is tudják, hogy mire akarnak kilyukadni, és szépen, lépésről-lépésre elviszik a közönségüket a megértésig.

Arra gondolok, amikor az előadó idézni akar, de nem készült fel rendesen, a HOGYANT illetően.

Ez élő helyzetben azt jelenti, hogy kimért léptekkel elegánsan odalépdel a kisasztalhoz és azt mondja nagy rejtélyesen:

„No, és nézzük csak, mit mond erről Einstein!”

A közönség meg ott ül feszülten, a hölgyek beharapják a felső ajkukat, az urak megpróbálják ugyan a nyugalom látszatát magukra erőltetni, de már az ujjukkal babrálnak rendületlenül.

Az előadó pedig besétál középre és lapozgat.

Mi pedig várunk…

És az első elnyúló másodpercekkel az izgalom alábbhagyni látszik.

„Itt lesz ez, egy pillanat!” – mondja ő, és most visszafele lapoz.

Bennünk, hallgatókban egy pillanatra újra felizzik az izgalom parazsa, de ez már csak átmeneti, mert amikor az előadónk száját elhagyja egy óvatlan „Hmmmmm”, amit az a fránya mikrofon közkinccsé tesz, akkor a várakozás átcsap csalódottságba.

És hiába robban ki az ő boldogsága fél perc után, midőn belerikkantja a tömegbe, hogy „Megvan!!!”, a pillanat már tovaszállt, a varázs elenyészett és a közönség már inkább csak illedelmesen figyel.

Az idézet nem üt akkorát, az erő, ami benne volt elszisszent, mint a sokadszor nyitott colás palackból az utolsó szénsav löket.

A hatás, amit kivált, csak pislákoló gyertyaláng a robbanáshoz képest, amit a frappáns idézet eredetileg kiváltani volt hivatott.

MIÉRT?
Mert az előadónk biza nem készült fel rendesen.

Megspórolta otthon azt a fél percet, ami ahhoz kellett volna, hogy a könyvben egy cetlivel bejelölje az oldalt és a bekezdést.

És ez a megspórolt fél perc most sokszorosan bosszulta meg magát.

Szóval..

KÉRLEK, ne légy amatőr!

Készülj fel profin minden részlettel, mert ha kiengeded a kezedből a közönség figyelmét, akkor ezzel elengedted az esélyét annak, hogy a megfelelő hatást kiváltsd!

 

 

 

Az igazi siker

Valószínűleg mindannyian ugyanarra vágyunk, ha közönség elé állunk: igazi sikerre.

A közelmúltban személyesen éltem át ezt egy zenekarral és arra gondoltam, hogy a tapasztalatokat megosztom veled, mert hasznos lehet.

Történt ugyanis, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy vendég lehettem egy gyönyörű születésnapi ünnepségen.

Sőt, az igazat megvallva, valójában nem is vendég voltam, hanem műsorvezető-házigazda.

Ez egy igazán impozáns este volt, elsősorban két dolognak köszönhetően:

  1. Az ünnepelt hölgy igen nemes, kerek évfordulóhoz érkezett
  2. A férj nem csak fülig szerelmes belé, de igen gondos szervező is

Ez azt jelenti, hogy egy szolid, 120 fős ünnepség kerekedett, igazi dínom-dánom, ajándék hegyekkel, pazar lakomával és táncmulatsággal.

Ott voltam, tehát tanúsíthatom, hogy az este kérem tisztelettel mind az ünnepelt, mind a vendégek maximális megelégedésére zajlott.

Még azt is kijelenthetem, hogy az én dolgom mondhatni könnyű volt, hiszen a társaság is remek volt, és maga a program is, mégis volt valami, amit szeretnék kiemelnei, mint tanulságot a közönség előtti beszéddel kapcsolatban.

Volt a fellépők között egy banda.

Egy „mulattató zenekar”.

Hát ha egy szóval kellene leírnom őket, akkor azt mondanám…

Bocsánat.. nem tudom egy szóval leírni őket…

Mert az nyílvánvaló, hogy profik voltak, a szó szoros értelmében. De ez nem az a hideg, számító profizmus, ami néha az ember eszébe jut, ha ezt a szót hallja.

Szívből jövő, igazi ragyogás volt, amit csináltak, de mindezt olyan szakmai tökéletességgel és alázattal, hogy én csak néztem.

Bevallom, amellett, hogy magam is élveztem a játékukat, nem tudtam, nem szakmai szemmel nézni őket.

Had mondjak el róluk pár dolgot, amit érdemes megszívlelni:

  1. Mosoly az első pillanattól kezdve.

Abban a másodpercben, ahogy kiléptek a közönség elé, MINDEGYIKÜK arcán ott ült a mosoly. De nem az a kényszeredett műmosoly, amibe néha beleszaladunk, hanem az a belülről fakadó őszinte mosoly, amiből sugárzik, hogy ezek az emberek SZERETIK a közönséget, és szeretnek nekik játszani. (Azt hozzátenném, hogy nem a belépés pillanatában csattintották fel magukra  a mosolyt, hanem már akkor is vígan kacarásztak magukban, amikor még senki nem látta őket!)

  1. Kapcsolatban a közönséggel.

Na, hát rájuk aztán nem lehet azt mondani, hogy hideg, távolságtartó sztárallűröket felvonultató bagázs lett volna! Az első pillanattól a közönséghez kommunikáltak. Megszólították az embereket, a szemükbe néztek, kacsintottak, visszamosolyogtak. Érdekes, hogy itt senki nem a hangszerébe merülve játszott, itt mindenki a hangszerén keresztül kommunikált az emberekkel. Érződött, hogy a dalokkal el akarnak valamit mondani, hogy érzést, gondolatot akarnak átadni.

  1. Játék szívből, igazán

Igen, nekik itt dolguk volt, ők itt felléptek, nekik szórakoztatni kellett a nagyérdeműt, és ezért bizonyára fizetést is kaptak. De ezek az emberek ÉLVEZTÉK, hogy játszhatnak. Benne volt szívük-lelkük a zenélésben! Legalább 5-6 alkalommal léptem oda a vezetőhöz, hogy a fülébe súgva koordináljam a következő eseményt, és jelezzem nekik, hogy esetleg belefér még egy szám stb. MINDEN alkalommal boldog vigyor volt a válasz és úgy húztak rá még egy pörgős számot az előzőkre, mintha erre vártak volna egész délután.

  1. A közönség bevonása

Hát náluk aztán volt tánc! Megmozgatták a nyugdíjasokat, táncra perdítették a kisgyerekeket és félkörbe állva körülöttük, derékban meghajolva húzták nekik a talpalávalót. Elérték a csendesebben üldögélőknél is, hogy legalább ültükben megmozduljon a testük, és ha ez megvolt, hát nem volt visszaút, elragadta őket a tánc. A vonatozásba úgy voltnak be mindenkit, hogy ha a MÁV ilyen járatokat indítana, hát mindenki azzal akarna utazni.

Őszinte csodálattal figyeltem őket és oldódtam fel magam is a játékosságukban!

Érdemes tanulni tőlük, ha bármikor is emberek előtt kell beszélned, ez a 4 kulcs elem jól jöhet:

  1. Mosoly az első pillanattól kezdve.
  2. Kapcsolatban a közönséggel.
  3. Játék szívből, igazán
  4. A közönség bevonása

Ha érdekel, hogyan lehet a közönséghez szóló előadást összeállítani, vedd meg és olvasd el a „Beszélj magabiztosan mások előtt” könyvet.

Könyvek és lemezek

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


  • _gat
  • _ga_*
  • _ga
  • _gid

Összes tiltása
Összes engedélyezése