websikehealthcheck

Blog…

Ez a kategória leírása, amely a Bejegyzés / Kategória fül alatt módosítható vagy törölhető.

Problémás elemek

Sokakat pont az tart vissza a nyilvánosság előtti beszédtől, hogy lehet a hallgatóságban olyan is, aki – ha szabad így fogalmaznom – nem minden erejével az előadás sikerén munkálkodik.

Igazad van, lehet, hogy belefutsz majd ilyenbe is.

Ha valaki azt akarná elhitetni veled, hogy „Neeeeem, ilyen soha nem lesz! Te csináld csak nyugodtan, ha belül rendben vagy, akkor kívülről sem történhet semmi baj!”… hát, akkor azt mondanám, az illető nem tapasztalati tényekre alapoz.

Igaz, hogy csökkenthető az esélye annak, hogy problémás alakokba fuss bele, azzal, ha belül teljesen rendben vagy!

Kétség kívül igaz!

De ez nem jelent 100%-os védelmet.

Amikor valaki szeretné 100%-os garanciával biztosítani magának, hogy ő soha, de soha nem fog belefutni kekeckedő, alattomos, vagy hülye figurákba, akkor azt gondolom, rossz irányba halad.

Mert a biztonságot nem az jelenti, hogy megígérem neked, hogy mindig el fogod kerülni az ilyen embereket.

Mert ez nem igaz, és erre nem lehet garanciát vállalni!

A biztonságot az jelenti, ha te magabiztosan, stabilan és kényelmesen tudsz kezelni BÁRMILYEN figurát, akibe beleszaladsz.

Na eeeez ad annyi stabilitást, hogy az ember ne féljen mások elé kiállni.

Mert TUDOM, hogy bármi történhet, én kezelni fogom.

És érdekes módon, amikor ez a stabil bizonyosság megvan, akkor tényleg látványosan csökken az olyan alakok felbukkanása, akik bajt akarnak kavarni.

Mert valahogy megérzik, hogy itt nem lenne esélyük.

Vagy, ha mégis megjelennek, megtapasztalják a hangulatból és abból, ahogyan te helyzeteket kezelsz, hogy felesleges lenne balhézniuk, mert ők húznák a rövidebbet.

Vagy, ha még ennyire sem intelligensek, és mégis bepróbálkoznak, akkor te simán kezeled őket és kész.

Na, EZ a magabiztosság és stabilitás.

Hála az égnek, ezt is, mint minden mást, meg lehet tanulni.

Egy apróságot mondanék csak el elöljáróban: kezeld a közönséget és az embereket gradiensenként!

Gradiensenként, azt a lépcsőzetesen, fokozatosan. (A gradiens, a “grádics”, azaz lépcső szóból ered és fokozatosságot jelent, ahogyan pl. a feketéből egyre világosabb szürke lesz, ahogy egyre több fehéret keversz hozzá. Vagy egy ügyetlen értékesítő profivá válik, ahogy egyre több mindent tanul és ért meg.)

Szóval, először is, ne várd, hogy a közönség azonnal mosolygós, lelkesült és aktív lesz.

Neked kell azzá tenned azzal, hogy bevonod őket a témába.

Ha valaki esetleg kissé furcsa kérdést tesz fel, nem kell egyből likvidálni, még nem is tudjuk, mi a szándéka, kezeld nagyon pici erővel megértéssel, kedvességgel, türelemmel.

Ha jön valakitől egy kifogás, vagy probléma, azt sem kell egyből máglyára küldeni. Kezeld megértéssel, az esetek java részében, csak volt egy nézőpontja, és azt várja, amit te is elvárnál fordított helyzetben: hallgasd meg és válaszold meg érdemben.

Ahogyan te kezeled az embereket és hozzászólásokat, az meghatározza az egész csoport hangulatát és viszonyulását a témádhoz is, meg a személyedhez is.

Csak akkor használj egy kicsit több erőt, ha szükséges! De még akkor is csak óvatosan.

Az erőszak, meg az erőfitogtatás sohasem volt a valóban erős emberek eszköze!

Ha szeretnéd megismerni a közönségből jövő nehézségek 6 típusát, vedd meg és olvasd el a „Beszélj magabiztosan mások előtt” könyvet.

Könyvek és lemezek

 

A kihagyott lépés a közönség kezelésében

Az talán már mindenkivel előfordult, aki tartott már előadást, meetinget, tájékoztatót, hogy a közönségből egyszer csak valaki belekérdezett.

De nem éppen valami odaillőt, ami logikusan következett abból, amiről az előadó beszélt, hanem valami eeeeeegészen mást, aminek a témához látszólag semmi köze sem volt.

Például te arról beszélsz, hogy a sejtek számára milyen fontos a megfelelő tápanyag, emberünk jelentkezik, te gyanútlanul felszólítod, és ő boldogan nekikezd mesélni, arról, hogy tavaly Bécsben ott volt a Beyoncé koncerten, és milyen klassz is volt az.

Te meg csak állsz, és a szemed akkorára kerekedik, mint egy kávéscsésze tányérkája.

Ne tőlem kérdezd, hogy hogyan jutott ez eszébe. Lehet, hogy Beyoncé neki dagi, vagy éppen nem dagi, és elgondolkodott azon, hogy mit ehet, és innen jött a koncert.

Mi innen kívülről sose jövünk rá, hogy mi zajlott ott bent az ő fejében.

Egy biztos, a kérdés elhangzott és neked így-vagy úgy, de kezdened kell vele valamit.

Hallottam már olyat, amikor valaki egy ilyen kérdéstől annyira megdöbbent, hogy visszakérdezett:

„Ne haragudjon, de hogy a fittyfenébe jön ez most ide?”

Őszinte megoldás, az tuti, de talán nem elég finom. Főleg, ha a még a hangsúlyon is érződik, hogy kissé meg vagy bántva attól, hogy megzavartak.

Biztosra vehető, hogy az emberünknek rosszul esik, és ezzel nem csak az ő együttműködési hajlamát,de a többiekét is megnyirbáltuk!

Jött már az ilyen helyzetre megoldási javaslatként az is, hogy: „Elnézését kérem, mi most itt az egészségről, meg a sejtekről beszélünk, maradjunk is ennél, jó?”

Hááát, ez sem sokkal jobb, attól tartok.

A leggyakrabban úgy szokták kezelni az ilyen helyzetet a gyakorlatlan előadók, hogy nagyjából azt mondják: „Biztos nagyon jó volt a koncert, de most akkor térjünk vissza a saját témánkra, a sejtek ugyanis…”

És folytatja..

Ez már egész jó volt, mert legalább ÉSZREVETTE, hogy az ember miről beszélt és a tudomására is hozta, hogy meghallotta, amit mondott.

Ezzel legalább nem hagyta teljesen figyelmen kívül, hogy a jámbor résztvevő VALAMIÉRT csak felevette a bécsi koncert élményt.

Csak az a baj, hogy ez a kezelés még mindig döccen.

Még mindig benne van egy kicsit, hogy „Hallottam, amit mondtál, de nem tartozik ide, úgyhogy hagyjuk is.”

Itt hiányzik valami.

Itt van egy kihagyott lépés.

Valahogy azt kéne megoldanom, hogy a kérdezőnek is megadjam, ami jár, magyarán megértsem, amit elmondott, (és ezt vele is érzetessem), de emellett úgy térjek vissza a saját témámra, hogy ne legyen a kettő között szakadék és ne legyen az egész olyan döccenős.

Mondjuk valahogy így:

„Hmmmm… irigylem a koncert élményt, gondolom örökre emlékezetes is marad. Mint valószínűleg annak a több ezer embernek, aki szintén ott volt. Bár kíváncsi lennék rá, hogy közülük hányan tudták ezt a koncertet végigtáncolni, vagy ugrálni, és hányan fulladtak ki fél óra után. Furának tűnhet, de ez nem csak attól függ, hogy ki mennyi idős, és mennyire sportos, hanem attól is, hogy mit eszik, és amit megeszik, az hogyan szívódik fel a szervezetében! Ugyanis a sejtek….”

És itt már mehetsz tovább elegánsan.

Vedd észre kérlek, hogy  úgy tértél vissza perc alatt a saját témádra, hogy közben még a hozzászóló is jól érezte magát!

Ehhez csak az kellett, hogy képes legyél ÖSSZEKÖTNI a két témát, egyfajta hidat képezve közöttük.

Ha tudni szeretnéd, hogy hogyan kell a közönségből jövő kérdéseket profin kezelni, vedd meg és olvasd el a „Beszélj magabiztosan mások előtt” könyvet.

Könyvek és lemezek

 

A magabiztos fellépés 2. – A belső tényezők

Korábban már beszéltünk arról, hogy a magabiztos fellépéshez és a profi benyomáshoz KÜLSŐ és BELSŐ tényezők egyaránt kellenek.

A külső tényezőkről már beszéltünk egy korábbi blog bejegyzésben.

Ide tartozik a külső megjelenés, (konkrétan az öltözködés, a közönségtől függő kisebb, vagy nagyobb játéktérrel, vagy éppen a testtartás, a mozgás, vagy a tekintetből áradó magabiztosság.

Erről itt olvashatsz:

A magabiztos fellépés 1. – A külsőségek

 

Színtiszta matek

Jellemzően azoknak szeretnék most egy látszólag egyszerű matematikai feladvánnyal kedveskedni, akik vagy nem szeretnek, vagy nem akarnak közönség előtt beszélni, és szabadon élve ezzel a jogukkal, ahol csak tudják, elkerülik az olyan helyzeteket, ahol többek előtt kellene felszólalniuk.